kisvárosi csávó létemre gyakran esnek meg velem is hasonló esetek, nekem monnyuk a buszsofõrökkel semmi bajom, mifelénk jó fejek, néha el is lehet velük beszélgetni.
egy story:
tudni kell, hogy ahova iskolába járok az 16 kmre van a lakhelyemtõl (20 kilós diákbérlet rulz 15-ös helyett :-D), célállomásig van két település közbeiktatva, közbe rétek, ilyesmi (cép vidéki táj :-D). nos hazafele tartok nyári nagymelegbe (büdös+meleg megszoktam már), szépen ugye magam csöndességébe zenét hallgatok, mikor hirtelen kb 6kmre otthonról egy csattanást hallok, hasonlót ahhoz , mint mikor a sofõr rükvercbe teszi a 25 éves ikarust, nos kéremszépen az történt, hogy eltört a váltó. jobban mondva a sofõr beletörte a váltót a padlóba, ott szépen fityegett magának, baleset nem történt, de nem is gyorsultunk. eldöcögtünk vagy 50 métert emígy váltó nélkül majd megálltunk. fele társaság leszállt (köztük én is), fülét vakargatva azon töpreng, mi a francot csináljon, némelyek hazaindultak, némelyek maradtak. ekkor eszembe jutott, hogy anyám otthon van, hopp telcsi elõvesz -muter gyere már- szóval hazakeveredtem és nem kellet gyalogolnom, de elõször azért nem esett jól :-)
Informatika és tudomány
