Pont ez a lényeg, erre hoztam a keletiek példáját, a nagy képet kell megérteni, hasznavehetetlen részletekbe merülni minden téren értelmetlen. Nem magával a tanulással van a baj, hanem azzal, hogy KELL tanulni, és más szabja meg, hogy ezen és ezen a téren kötelezõ tömni a fejemet. És ezt nem bírja Imike barátunk sokadik nekifutásra sem megérteni. Lefogadom, hogyha nem úgy állítanák be már a kisgyereknek az egészet, hogy tanulni kell, és szabad kezet kapna teljesen választható tárgyak között, hogy beállítottságával együtt érvényesüljön, mindenki szívesebben tanulna. Én pl. sokmindent szívesen csinálok, a zenét és a harcmûvészeteket szeretem. De lefogadom, ha nap mint nap kötelezõ lenne eljárnom kungfuzni, azt is megunnám, megutálnám. Elõször nem azért, mert nem jön be már, hanem pusztán azért, mert kötelezõ. Aztán a következõ szint az, amikor ebbõl kifolyólag elvesztem az érdeklõdésem, és teljesen megutálom, mint egy kötelezõ szart, amit belémdiktálnak, hogy márpedig csinálni kell.
Szóval a probléma nem azzal van hogy nem tanulunk mer pf iskola szux kemények vagyunk és megyünk kocsmázni, hanem az elbaszott oktatási rendszer a problémás.