Aki leszarja az iskolát, tudja hogy magával cseszik ki. Én is leszarom az iskolát, de azért, mert képtelen vagyok leülni és beleverni a szart a fejembe, nem vagyok vevõ a hülyeségre. Szeretem, hogyha az jövedelmez amit megtanulok, és nem pusztán az jövedelmez, hogy tanulok. van manapság egy rakás trendi kurva plázacica 100-110-es IQ-jú stréber kitûnõ tanuló, az elbaszott oktatási rendszer ezeknek teremti meg a jövõt, és rengeteg normális, jó képességû gyereket kiszórnak, mert nem akarja megtanulni azt, amivel semmit nem ér ha megtanulja.
Tudom, hogy attól, hogy semmire nem megyek vele még meg kell tanulnom hogy menjek valamire, de egyszerûen mostanába már nem megy, valami elkezd tiltakozni bennem ha leülök egy könyv fölé, nekem ezt nem veszi be a gyomrom.
Szerettem az iskolát elsõtõl ötödik általánosig, ameddig írni olvasni számolni tanultunk, utána jött egyretöbb baromság, és amikor jött a kémia, akkor mondtam hogy nah jó, a kurva anyátok.
Dolgozó emberek mondjátok meg nekem, hogy középiskolában megtanult fizikai - és kémiai ismereteknek, a megtanult fogalmaknak nap mint nap hányszor veszitek hasznát?
Sejtettem, hogy egyszersem. Szóval minek is van nekem szükségem erre?
Kung Fu-t tanulok, mert tudom, hogy van értelme.
De ha az utcán megtámad 2 cigó, a konstitúciós izomer fogalmával nem tudom õket pofánvágni.