Az Diplodocus sokáig a klasszikusan legnagyobb dinoszaurusz címet viselte, trónja azonban manapság meginogni látszik egy bizonyos Seismosaurus miatt. A legtöbb könyvben hossza 27 méternek van feltûntetve, pedig az az eddig talált legnagyobb példányé volt. De hát, hja, egy rekordernek mindig a legjobbat kell nyújtania. A diplodocus a késõi sauropodák jellegzetes formája, hosszú nyakával és farkával (amit nem a földön húzott), és oszlopszerû lábaival amelyek közül menet közben 3 minium a földön volt. Emiatt az állat igen lassan haladt. Ennek ellenére nem volt ellenfele, hiszen korának legnagyobb ragadozója az Allosaurus volt, akinek testmérete természetesen töredéke volt az óriásénak.
Az állat feje hosszúkás volt, állkapcsai és fogai meglehetõsen egyszerû felépítésûek voltak. A táplálék teljes felõrléséhez nem is voltak elegendõek, ezért a diplodocus gyomorköveket (ún. gastrolitokat) nyelt, hogy gyomrában tovább darabolódjanak a táplálékok.
Az állat testtartása sokáig hibásan volt modellezve a földön húzott farokkal. A modern paleontológusok hídmérnököket (!) hívtak segítségül a "szerkezet" megfejtésére. A végeredmény több mint érdekes. Megdöbbentõ mennyire hasonlít egy modern függõhídhoz. A diplodocusnak is voltak "feszítõ kábelei". Ez a gerince felett húzódott. A csigolyák felül egy mélyedéssel rendelkeztek ahol az ín futott. A képen ez pirosan van jelölve egy diplodocus csigolya keresztirányú metszetén:
Az ín, amely a fejtõl egészen a farok végéig futott, megfeszülve tartotta fenn az egyensúlyt a farok és a nyak között. Így a diplodocus különösebb erõlködés nélkül tarthatta egész nap vízszintben a nyakát: