Az éghajlatváltozások a földteke közepén fekvõ vidékein is gyökeres változásokat vont magával. Amellet, hogy a vulkáni tevékenységek sokkalta intenzívebbek voltak, mint ma, a növényfauna, az egyik legnagyobb "reformon" esett át. Megjelentek a zárvatermõk. Addig a harasztok és a nyitvatermõk voltak a legfejlettebb és legelterjedtebb növények, következésképp a növényevõ dinoszauruszok legfõbb tápláléka. A krétában ezek szépen lassan el kezdtek tûnni a meleg éghajlatú vidékekrõl és ennek következményeként teljesen eltûntek a nagyméretû sauropodák. A növényevõk új serege merõben más volt, mint a régi, így a rájuk vadászó ragadozók is átalakultak, bár nem annyira mint prédáik. Ezek az összetett klímaváltozások rendkívüli rugalmasságot kívántak az állatoktól és ebben a versenyben mindinkább kitûnt az - ugyan akkor még jelentéktelen méretû és számú - emlõsök elõnye. Ugyan a dinoszauruszok fajgazdagsága sosem látott fokon virágzott ekkor, de hüllõ mivoltukból eredt, hogy az alkalmazkodást nagyfokú specifikálódással tudták ellensúlyozni. Ebbe az evolúciós csapdába esett például napjainkban a gepárd. Az emlõsök emellett kis fajszámuk és melegvérûségük miatt nem szenvedtek ilyen hátrányokat.
3. Specifikálódás
Tehát a dinoszauruszok legtöbb faja igen ingatag egyensúlyban élt környezetével. És ami méginkább hátrányt jelentett az emlõsökkel szemben, a szaporodásuk. Megjelentek a tojástolvajlásra szakosodott madarak és emlõsök amelyek komoly ritkítást végeztek a dinoszauruszok fészkeiben. A madárfészkek általában a magasban voltak, így viszonylagos védettséget élveztek.
A specifikálódás egyik legdrasztikusabb példája a T. Rex apró "kezei". Az állat teljesen alkalmatlanná vált kisebb (2-4 méteres) állatok elejtésére, hiszen állkapcsai is oly hatalmasak voltak, hogy üldözés közben szinte lehetetlen volt vele ilyen kis testet megragadni. A T.Rex (ha tette) kizárólag vele nagyjából azonos méretû állatra vadászott. Tõlük függöt az õ élete is. Késõbb kiderül, hogy a növényevõk lesznek kulcs a megoldáshoz. [Folyt. köv.]