A dinoszauruszok tehát specifikálódtak. A pillanatnyi evolúciós környezetben jól megvoltak, ám a nagyobb változások egyre nehezebbé tették számukra az alkalmazkodást. De nem ez lett a vesztük, hiszen ezt 150 millió éven keresztül mindig megoldották. Egy másik állatcsoport egyre nagyobb veszélyt jelentett uralmukra: õk voltak az õsi emlõsök, minden mai emlõsök õse, többek között az embereké is.
4. Visszaelõzés
A Föld története során nem egyedül a 65 millió évvel ezelõtti volt az egyetlen "nagy pusztulás". Kb. 220 millió évvel ezelõtt is volt , és azelõtt is és azelõtt is. Nincs tehát kizárva egy következõ sem. De térjünk vissza a 220 millió évvel ezelõttire! Akkoriban a hüllõk egy korábbi csoportja uralta a földet. Közöttük voltak olyanok amelyek merõben más irányba kezdtek változni, mint azok akikbõl a mai hüllõcsoportok származtathatók. Õk voltak az emlõsök és a dinoszauruszok (így a madarak) õsei is. Thecodoniták a nevük és õk is több irányra oszthatók fel fejlõdési szempontból, ezekbõl csak kettõ maradt fenn, az egyikbõl fejlõdtek ki a dinoszauruszok, a másikból emlõsszerû hüllõk, akik még nem voltak emlõsök, de már hüllõk sem. A két csoport közt álltak, valószínüleg szõrük is volt már és testtartásuk hasonlított a mai szalamandráékhoz. És hogy miért fontos ez a dinoszauruszok kihalása szempontjából? Ez a két csoport már létezett (kis hányadban ugyan) a 220 millió évvel ezelõtti nagy kipusztuláskor és ugye túlélték. A megüresedett élettér birtoklásáért eme két csoport kezdett versengeni. Mivel a dinoszauruszok akkor sokkal fejlettebbek voltak testfelépítésük és adottságaik miatt õk lettek a gyõztesek. Példa nélküli azonban, hogy a vesztes csoport nem halt ki!!! A vereség ellenére az emlõsszerû hüllõkbõl emlõsök fejlõdtek és "várták az alkalmas pillanatot". 150 millió évvel késõbb az elõzõ fejezetekben tárgyalt okok miatt a dinoszauruszok fejlõdése lelassult. És ekkor történt meg az elõzés. Az emlõsök visszaelõztek a "fejlettségi listán" alkalmazkodó képességük, idõközben kifinomult szaporodásuk, totális melegvérûségük és szívósságuk végett. Azt a csatát, amit korábban elvesztettek, most megnyerték, ám ez nem volt elegendõ a "hatalomátvételre". [Folyt. köv.]