A hullócsillagok a becsapódás napjai elõtt közvetlen meteorokká duzzadtak és elkezdték "bombázni" a földet. Ez is már bizonyosan sok állatéletet követelet, de természetesen nem válogatott a hüllõk és az emlõsök között. Minde bizonnyal rengeteg erdõtûz is született amely további ritkításokat végzett az állatvilágban.
2. A katasztrófa
A meteorraj legnagyobb darabja a mai mexikói öbölbe zuhant érintve a Yucatan félszigetet és egy nagyjából 600 km (!) átmérõjû krátert ütött a felszínbe (csak viszonyításképp, Magyarország kényelmesen beleférne ebbe a kráterbe). Óriási szökõár, földrengések és forró kõzápor pusztított a környezetében ahogy azt az amerikai katasztrófafilmekben oly gyönyörûen rendszeresen meganimálnak. Egyvalamit azonban rendszeresen kihagynak. A porfelhõt, amely ezesetben sorsdöntõ volt. Az egész földet beterítette több évszázadra, ennek a lerakódásából keletkezett az a bizonyos "fekete réteg". A porfelhõ eltakarta a napot és tartós telet eredményezett minden kontinensen. Az átlaghõmérséklet kevés helyen érhette el a fagypontot. Megint bekövetkezett egy hatalmas kipusztulás. Az élet a földön egy idõre gyökeresen megváltozott és minden álatcsoport nehéz idõk elé nézett, de mindegyiknek ez volt az egyetlen baja. [Folyt. köv.]