A becsapódás folytán tehát igen sok állat pusztult el. Nem csak a becsapódás peremén hanem attól jóval messzebb is fõleg a hatalmas szökõár és az erdõtûz miatt. Ám az igazi pusztulás csak most jött. Az elõbbiek nem válogattak. Emlõs, hüllõ, madár nem élte túl.
3. A katasztrófa után közvetlen
A hatalmas porfelhõ ami a becsapódás miatt keletkezett, kihatott az egész bolygóra, hiszen mindenhol beterítette és a maradék túlélõk több évszázadon át nem láthatták a napot. Emiatt mindenhol sarkvidéki éghajlat alakult ki. A különbözõ állatcsoportok más-más esélyekkel és állapotban néztek elé mindennek. Már szó volt a dinoszauruszok viszonylag törékeny állapotáról, ami ekkor kezdett igazán végzetesnek tûnni. Az emlõsök és a madarak viszonylag könnyedén alkalmazkodtak az új körülményekhez, az emlõsök szaporodásuk és bundájuk végett, a madarak mindenképp tollazatuk (megfelelt funkiójában az emlõsök bundájának) miatt, amely ráadásul faggyút termelt, ami a víz ellen is további szigetelést nyújtott. Persze eleinte nekik sem nõtt a számuk. Kezdetben úgy tûnt, hogy a három állatcsoport azonos utat jár be. Aztán a dinoszauruszok számának csökkenése nagy mértékben felgyorsult az említett okok miatt. Álatlános nézet ugye, hogy 65 millió évvel ezelõtt haltak ki a dinoszauruszok pedig a valóságban nem így volt [Folyt. köv.]