A dinoszauruszok közül a növényevõk voltak kezdetben nagy bajban. Nem sok növény lehetett életképes az örök télben. Bizonyosan ekkor pusztult ki rengeteg trópusi haraszt és nyitvatermõ is ami nagyon megtizedelte a már amúgy is kevés számú növényevõt. Az õ csökkenésük csakhamar a ragadozókat is ritkította. A dinoszaurusz birodalom kezdett összeomlani és az élettér (amely ekkor nem volt olyan barátságos) megüresedett helyeire több állatcsoport is sikerrel pályázott. Ekkortájt már, ha kis számban is, de léteztek nagy struccméretû ragadozó madarak. Sõt! A krokodilok egy speciális csoportja véglegesen kimerészkedett a vízbõl és gyors futású fajok jöttek létre. Emellett persze ott voltak az emlõsök melyeknek elsõsorban a száma volt nagy, nem a termete, viszont egyvalami a birtokukban volt, ami egyetlen másik csoportnak sem: a fogazatuk! És ami méginkább érdekes, hogy elszigetelt helyeken fentmaradtak olyan dinoszauruszok akik azelõtt is hûvösebb éghajlatokon éltek. Ausztráliában csupán 62 millió éves Leaellynasaura leletekre bukkantak és Alaszkában is találtak ekorú Edmontosaurus leleteket. Tehát a becsapódás után még nyitott volt a kérdés. Több csoport versengett a szárazföldön megüresedett élettér meghóditására. Végül a dinoszauruszok késõi csapatai csak utolsó mohikánok voltak, és az emlõsök számbeli fölényük, gyors szaporodásuk és nagy alkalmazkodóképességük folytán megynyerték a csatát amint az évszázados porfelhõ "elûlt", mellettük a madarak lettek az ég urai, a krokodilok pedig "visszahúzódtak" a vizekbe.