"A hüllõk általában jóval takarékosabban emésztenek mit az emlõsök. A megevett táplálékból sokkal több alakul át hasznos energiává, és így jóval kevesebbet kell enniük. Szóval ha a dinoszauruszoknak inkább hüllõkhöz hasonló emésztõrendszerük volt, akkor lehettek egyszerre nagyok és melegvérûek."
Már bocs, de ez így nem igaz. A hüllõknél nem az emésztés jobb, mint az emlõsöknél, hanem a táplálékból kinyert energia felhasználása "takarékosabb". Ez viszont éppen azért van, mert a hüllõk hidegvérûek, azaz nem kell folyamatosan fûteni a testüket. Ha egy faj melegvérû, akkor kénytelen a tápanyag nagy részét az állandó testhõmérséklet fenntartására fordítani (kb. a négyötödét). A takarékosség és a melegvérûség nem fér össze.
A Sauropodák gigantikus méretûvé növekedését tudtommal nem az okozta, hogy hogyan, hanem az, hogy mit ettek. A dinoszauroszok felemelkedése idején a zsurlók, páfrányok és a nyitvatermõk voltak az uralkodó növényfajták. Ezek sokkal nehezebben bonthatóak le, mint a ma 'divatos' fûfélék és zárvatermõk.
Emiatt a növényevõknek sokkal hosszabb emésztõszerv-rendszerre volt szüksége, ami a teljes testméret megnövelését eredményezte. A ragadozók meg egyszerûen követték a növényevõket.
Egyébként úgy tudom, hogy a melegvérû elmélet elsõsorban közvetett bizonyítékokra támaszkodik. Ilyen pl. a gyors mozgás, a közösségben élõ állatok vagy az utódgondozás - ezek nem túl valószínûek egy passzív élõlénynél. Ugyanakkor senki sem tudja, hogyan is érhették el ezt az állandó testhõmérsékletet - lehetséges példáúl, hogy a nagyméretû állatoknál pusztán a hatalmas testtömeg elegendõ volt egy adott szint megtartásához. Ráadásul akkoriban az éghajlat is melegebb volt, mint a mostani 'jégkorszakban'.