Meglett ez a könyv: Dinosaur Art: The World's Greatest Paleoart, persze angolul. Már vártam, hogy kiadják és kézhez kapjam. Az én példányom borítóján sajnos van egy mély karc, amiért baszódjon meg az a gyökér, aki csomagolta, és sikerült még a védõfóliát is átszakítania.
A könyv az elmúlt néhány évtized 10 legnevesebb és legjelentõsebb paleomûvészének képeit gyûjti össze. Ezek: John Sibbick, Luis Rey, Todd Marshall, Gregory S. Paul, a magyar származású Julius Csotonyi, Douglas Henderson, Raúl Martín, Robert Nicholls, John Conway és Mauricio Antón.
A könyv sokat nem ír magukról az õslényekrõl, inkább azzal foglalkozik, hogy az egyes mûvészek hogyan dolgoznak, meg ilyenek. De a képek elképesztõek. Mesésen szépek, és a legtöbbet eddig nem is ismertem. Egy-kettõ sajnos kissé elavult, pl. szerepel pár tollatlan raptor, de hát nem mindegyik kép új, és persze ettõl még nagyon szépek azok is. Sok vázlat is van, ami azt mutatja, hogy a kész képeket hogyan tervezték meg. És van néhány furcsaság is, például egy kép arról, hogy a dinók hogy néztek volna ki, ha nem történik meg a K/Pg esemény.
Annak ellenére, hogy a cím "Dinosaur Art", természetesen a pteroszauruszok, tengeri hüllõk és õsemlõsök is bõven vannak, sõt az egyik fejezet (Mauricio Antón képei) csakis õsemlõsökkel foglalkozik. Bár a képek nagyon szépek, én inkább Mark Hallet-et tettem volna a helyére, hiszen õ az utóbbi pár évtized egyik legfontosabb paleomûvésze, ezért igen zavaró a hiánya.
De amúgy remek könyv, igazán kiadhatnák magyarul is, ha másért nem, hát akkor legalább azért, mert Csotonyi néhány éve nyilatkozta, hogy szeretné, ha a szülõföldjén is ismertté válnának a képei.