Azoknál kevésbé elvontak. Kar nélküli zsarnokgyík, fura fejdíszû kacsacsõrû, és egy Ceratopsida, ami úgy néz ki, mint egy Pachyrhinosaurus, csak orrpárna helyett vaskos szarv van a homlokán. Gondolom, csak max. pár millió évvel játszódhat ez a kép a be-nem-következett kihalás után, ezért hasonlítanak annyira az "eredeti" dinókra. Mellesleg Greg Paul rajzolta.
De van pár egyéb érdekes kép is. Engem leginkább egy fára akadt Mosasaurus fogott meg, amit egy árhullám kisodort a part közeli erdõbe. Nagyon bizarr látvány.
Elég gyorsan átolvastam a könyvet. Nincs sok szöveg benne, a hangsúly a képeken van. Az a kevés szöveg többnyire érdekes (majdnem az egész interjú formájában íródott az író és a mûvészek közt), de én kissé untam azokat a részeket, amik nem a paleomûvészettel foglalkoztak.
A mûvészek személyisége viszont jól átjött. Greg Paul egy elég öntelt alak, de a többiek sokkal barátságosabbnak tûnnek. Raúl Martínnak nem tetszenek a tollas dinók, és John Sibbick is óvatosan áll hozzájuk, ellenben Luis Rey imádja õket, és visszautasít minden olyan kérést, hogy pikkelyes raptort rajzoljon. Martín minél élethûbb képekre törekszik, míg John Conway az absztraktabb, mûvészibb õslényes képeket szereti.
Néhány anekdotát is megosztanak, pl. Rey iskolás korában fellépett az evolúciótagadó tanárával szemben, amiért alaposan megbüntették.