Lássuk... kezdem Darren Naish elõadásával (amúgy nem ilyennek képzeltem a hangját, de ez lényegtelen). Hát, elég hosszú lett az írásom, de õ is sok mindenrõl beszélt.
Kezdem:
Ma élõ állatoknál rendre találkozunk fura testi jellegzetességekkel és viselkedésformákkal. Olyan dolgokat tesznek, amikre nem számítanánk. Õslényeket viszont mindig csak egy pár élethelyzetben látunk rekonstruálva, ami többnyire a harc. Pedig csinálhattak furcsaságokat is, és nekik is lehettek fura vonásaik.
A különféle illusztrátorok mind máshogy rajzolják ugyanazt az õslényt, de ezek közül a legtöbb pontatlan vagy egyenesen szar. Ez a mai paleomûvészeti ipar furcsa kettõsségét mutatja: az õslények iránti érdeklõdés történelmi csúcsponton van, de a jó palomûvészek gázsija történelmi mélyponton. A kiadókat nem érdekli az igényesség, csak a spórolás, ezért születnek a mai napig olyan képek, amiken pl. a raptorok pikkelyesek.
Ugyanez az oka annak, hogy olyan sok visszatérõ motívum, mém van a pelomûvészetben. Pl: Charles Knight egyszer madarat üldözõ Ornitholestest rajzolt, és azóta az Ornitholestes szinte minden képen ezt csinálja. Nemcsak a viselkedést, hanem a kinézeteket is másolják. Bob Bakker készített egy híressé vált rajzot a Barosaurusról, amin a lény szembõl látszik, ezért a farka rövidnek tûnik. Ezután szinte mindenhol rövid farokkal rajzolták, még oldalnézetbõl is. Vagy: Knight és Burian mindketten fekete-fehér színûre rajzolták a Phorosrhacost, emiatt mindenki más is ilyennek képzeli. A Quetzalcoatlus pedig szinte minden képen négy lábon közlekedve dinókra vadászik, mert Mark Witton néhány éve úgy rajzolta le.
E igénytelenség másik oka: a felülvizsgálatért felelõs szakértõk. Sok tudós csak a szövegeket ellenõrzi, de a képeket nem, és ezért születnek olyan förtelmek, mint a Dorling Kindersley kiadó által publikált könyvek számítógépes rekonstrukciói (nekem van két ilyen könyvem, és tudom, mirõl beszél), avagy a Dinoszauruszok, a Föld urai mûsorban látott T. rex (amit Darren Naish hírhedten RÜHELL).
Aztán egy áttekintés következik a paleomûvészet történetérõl. Ezt már mind ismerjük, de nem ugrom át, mert érdekes dolgokat mond.
Nemcsak most, hanem rögtön a paleoillusztráció kezdeti idején is vonakodtak a mûvészek spekulatív bélyegekkel ellátni az õslényeket. Cuvier készítette az elsõ csontváz-fosszília rajzokat, de nem mert köréjük körvonalat rajzolni. Ha meg húzott körvonalat a váz köré, azt a képét nem publikálta. Samuel von Sömmerring volt, aki körvonalat rajzolt a Pterodactylus csontváza köré, ezzel népszerûsítve a körvonalas rajzolást, egyben beépítve a pteroszauruszok kinézetét a köztudatba.
Ez amúgy szerencse. Mások a pteroszauruszokat fura denevérekként akarták beállítani, amiknek a hosszú ujjuk a bokájukhoz nõtt -- de ezt a képet nem tették közzé, ezért a Sömmerring-féle pteroszaurusz-kép terjedt el.
Ezek után mindenki ezt a "csontváz körül a test körvonala" stílusú ábrázolásmódot követte, köztük Richard Owen és Benjamin Hawkins. Õk készítették a Crystal Palace park szobrait, és ilyenkor terjedt el a nagyközönségben az az igény, hogy az õslényeket élõként KELL rekonstruálni, mert a csontváz már nem volt elég nekik.
Hawkins és késõbb Knight olyan paleomûvészek voltak, akik az élõ állatok rajzolásának is mesterei. Ezért érdekes, hogy bár az õsemlõsöket gyakorlatilag tökéletesen pontosan rekonstruálták, a dinóik mindig pontatlanok voltak. Ez azért volt, mert a szakértõk szavának voltak alárendelve. A 20. század elején a dinókat a tudósok is csak holmi nagy gyíkoknak vélték, ezért arra parancsolták a profi rajzolókat, hogy hagyják a fenébe az anatómiai megfigyeléseket, rajzolják azokat a dinókat szép gyíkszerûre. Ezért jelentek meg a kiegyenesedett, farkuk a földön húzó, vékony combú Theropodák, vagy a törzsüket boltívesen tartó Stegosauriák. Azt a módszert, hogy elõször a csontokat rajzolják meg, utánuk az izmokat, aztán a bõrt, csak az õsemlõsökre alkalmazták, de a dinókra nem.
Burian már próbált néha elõször csontvázat rajzolni, és a köré "felvinni" a többi részt, de neki meg nem volt hozzáférése magukhoz a fosszíliákhoz, ezért csak mások beszámolóiból volt fogalma arról, hogy a vázak milyenek is lehettek.
A Dinoszaurusz Reneszánsz volt az a fordulópont, ami a Knight és Burian-féle alaktalan szörnyekbõl anatómiailag egyre pontosabb állatokká alakította a dinókat. A farkak felemelkedtek a talajról, a Sauropodák kijöttek a mocsárból, és a dinók mozgalmasak lettek. Még Burian is másolta a reneszánsz paleomûvészeket, pl. Bakkert.
Greg Paul ekkortájt adott ki egy írást, ami lényegében az alapoktól átszabta a paleomûvészetet. Bevezette ezt a "csontváz --> izomzat --> bõr" módszert a dinoszauruszok rekonstruálásába, és azóta minden valamirevaló paleomûvész ezt az elvet követi.
No igen, de a Paul-féle dinoszauruszok zsugorfóliázottak. Naish szerint túlságosan átlendültek a ló túloldalára -- régebben a dinók alaktalan, vaskos monstrumok voltak, aztán hirtelen girhesek és soványak lettek. Látszanak a bordáik, a koponyájuk lyukai, a farkuk pedig vékony. Nem volt átmenet.
Ebben az az érdekes, hogy az emlõsöket továbbra is úgy rajzolták, hogy mindenféle laza bõrt, zsírpárnákat, porcos részeket kaptak. Voltak, akik az emlõsöket is zsugorfóliázottra rajzolták, de ezek nem vitték sokra.
Az elõadó 3 csoportra osztja az õslényeket az alapján, hogy milyen pontosan ismerjük õket:
- pleisztocéni, holocéni emlõsök (pontosan tudjuk, hogy néztek ki)
- pleisztocén elõtti emlõsök, mezozoikumi lények általában, meg pár paleozoikumi kétéltû (nagyjából tudjuk, hogy néztek ki)
- paleozoikumi lények (alig tudunk róluk valamit)
A két utóbbi csoportot szokták zsugorfóliázni, mert a rajzolók többnyire minimalisták, nem mernek torokzacskókat, tollakat, lebenyegeket rajzolni rájuk.
Ez tarthatatlan! Ma élõ állatokról is tudjuk, hogy rendre nem zsugorfóliázottak, vannak olyan jellegeik, amikre pusztán fosszíliákból sosem következtethetnénk. És egyre több dinóról derül ki, hogy tollas volt, fura bõrlebenyeik voltak, vad színekben pompáztak. Ezért Naish szerint ÍGY kell õket lerajzolni, az elavult Greg Paul-féle zsugorfóliás dinókat pedig felejtsük. Abban igazat ad neki, hogy a rekonstrukciót az alapoktól, a csontoktól kell kezdeni, majd azokra anatómiailag pontosan rá kell tenni az izmokat. De itt még nem lenne szabad megállni.
Összegzésként ezek Darren Naish paleomûvészeti irányelvei:
* legyünk tisztában a pelomûvészet történetével
* legyünk tisztában az anatómiával, azzal, hogy mit lehet és mit nem lehet megtudni a leletekbõl
* jobban kell dokumentálni a tudásunkat, hogy mások is hozzáférjenek
* szólaljunk fel a rossz képek ellen
* szabaduljunk meg az olyan szakértõktõl, akik eltûrik a félmunkát
Informatika és tudomány
