A fosszilizálás zavaros folyamat, ezért sose fogjuk tudni, hogy melyik rekonstrukciók helyesek. De arról már lehet ötletünk, hogy melyik a rossz.
Az õslények nagyközönség által elfogadott képe nem közvetlen a tudósoktól jön, hanem elõbb átmegy a paleomûvészek rostáján, akik szintén nemcsak a tudományos tényekbõl merítenek, hanem néha saját elképzeléseikbõl vagy a pop-kultúrából. Ezek mindig változnak, de többnyire a pop-kultúrában a tudománytalanabb képek maradnak meg.
Az elõadó szerint azért kell kiszélesíteni a gondolkodási körünket, mert az õskor nem egy film, nem valami idegen világ tele szörnyekkel, hanem szimplán csak egy másik idõ, amiben ugyanúgy éltek az állatok, mint ma. Ne ragaszkodjunk a pop-kultúra által belénk sulykolt képekhez. Viszont ha saját elképzeléseinkkel pótoljuk ki a leletanyag hiányosságait, akkor azt is tudni kell, hogy mi az, ami szilárd bizonyítékokon alapul, és mi az, ami saját kitaláció.
A lényeg, hogy semelyik rekonstrukciót ne vegyünk készpénznek, hanem próbáljuk gondolkodásra bírni a közönséget, hogy merjenek elvonatkoztatni a megszokott õslény-ábrázolásoktól, és még ha hibáznak is vagy hülyeségeket hisznek, legalább azzal is hozzájárulnak a tudományos diskurzushoz. DE! ... túlzásba ne essünk az agymenéssel.