Én nem láttam a filmet, ennek ellenére van véleményem.
Okés, elhiszem, hogy a film szar, mellesleg utálom az ilyen filmeket.
De volt itt egypár negatív vélemény amivel nagyon nem értek egyet.
Pl CsõKujts:
"De most komolyan gyerekek, mit lehet élvezni a másik szenvedésén?"
Ez így szerintem eléggé belemagyarázás. A slasher horroroknak az az alapjuk, hogy olyan megabrutál jelenetek vannak benne, amin az átlag nézõ szó szerint szenved. A nézõ nem azt élvezi a filmen, hogy kínoznak egy embert, pont fordítva, undorodik tõle, elviselhetetlen számára a brutális képek látványa! Maga a nézõ szenvedi végig a filmet! (Nem az edzett horror fanokról beszélek, hanem az átlagos nézõkrõl)
És itt a lényeg! Az ember azért ül be egy moziba, hogy érzéseket, ingereket kapjon (nevetés, sírás, borzongás, feszültség, izgalom, kínlódás, szánalom, gyûlölet, gondolatébresztés, és persze a fikció utáni vágy). És bizony az ember néha vágyja a félelem, a szenvedés érzését (aki az ellenkezõjét mondja, hazudik, vagy egyszerûen csak nem néz magába). Persze nem a fizikai szenvedésre gondolok, csupán csak a mozik nyújtotta bársonyszék-szenvedésre, az érzésre, ami felingerel minket, ám mindenfajta mellékhatások nélkül. Ez pedig már maga a szórakozás. Az erõszak mindig is része volt a szórakozásnak, és eléggé nagy képmutatásnak tartom, ha valaki az ellenkezõjét állítja. Mégegyszer mondom, nem szeretem az ilyen filmeket, de nagyon ritkán elfogyasztok egyet-egyet. Jobban szeretem ha az effajta film humorral van tálalva (Hullajó, Alkonyattól pirkadatig). Azt az elméletet pedig végképp butaságnak tartom, hogy egy ilyen film kiváltson az emberbõl bármilyen késztetést arra, hogy embert kínozzon.
Az még lehet, hogy sok ilyen film után az ember ingerküszöbe felmegy és már nincsenek rá akkora hatással a filmben lévõ durva dolgok, de az életben ez egészen más.
Azzal egyetértek, hogy ez a Hostel fikció (no persze nem láttam ). Ezt fõleg a kelet-európás vitára értem. Lehet, hogy egyesek ezen felháborodtak, meg is értem õket, de ugyanakkor látom a film nyelvezetét is:
amerikai diákok - gazdagság, pompa
Pozsony - lepratelep, vadság, ismeretlenség
Ez egy egyszerû filmfogás. Nem Pozsony a lényeg, hanem az, hogy a kényelmet megszokott csillogó életû ifjak, egy lerobbant, nyomasztó helyre kerülnek, ahol sehol sem találkoznak jó életkörülménnyel. Ez nagyon beárnyékolja a filmet (fõleg az amerikaiak számára, hisz nekik készült a film) létrehoz egyfajta nyomasztó, folytogató atmoszférát. Onnantól kezdve semmi sem jó (a ti magyarázataitok alapján). Abban egyetértek, hogy akkor nem kellett volna nevén nevezni a dolgokat, hanem mondjuk csak egy ismeretlen városba kellett volna kerülniük, fene se tudja melyik országba. De én emiatt nem pöccennék be, nem venném sértésnek, hiszen látom, hogy ez egy egyszerû fantázia. Homeless szerint, miszerint ez a valóság, mert ugyebár "Pozsony", most nem tartom helytállónak. Ez igenis egy teljesen fiktív környezet. Mint ahogy Texasban a lerobbant benzinkútaknál embereket darabolnak, pedig az a saját országuk. Szóval ez nem negatív vélemény Pozsonyról, hanem csak egy hangulatkeltõ ábrázolás a filmhez. Amikor Hasfelmetszõ Jackrõl nézünk filmet, London mindig sötét, szinte koromfekete és kegyetlen. A Drakula-filmekben az erdélyi hegyek, erdõk, mind-mind kísértetiesek, nyomasztóak. Hát itt most Pozsony lepukkant! Mert ez kell ide a rendezõ meglátása szerint! Aki ezt nem képes elfogadni, az szerintem nagyon szûklátókörû és nem nyitott.
Na hát ennyi lenne a mondanivalóm, igazából nem is magáról a Hostelrõl beszéltem, hanem a hasonló mûfajú filmek eszközeirõl, bocs ha sokat zagyváltam.