Szerda este eldõl, hogy a portugál vagy a francia válogatott jut-e a döntõbe. A két fõszereplõ a két rutinos sztár, Luis Figo és Zinedine Zidane lehet.
Sokat sejtet, ha valaki szinte alanyi jogon lesz minden évben hazája legjobb labdarúgója. Márpedig Luis Figo esetében ez a helyzet, jóllehet nem alaptalanul. A portugál aranygeneráció egyik ikonja õ – Rui Costával párban –, ám az már nem a dicsõ lapokra tartozó tény, hogy 1995-ben a Juventus és a Parma is lebegtetett egy Figo-szignóval ellátott szerzõdést, ezért pedig kétéves eltiltást kapott Itáliában. Elment hát Barcelonába – nem rossz alternatíva.
Luis Figo
Teljes neve: Luis Felipe Madeira Caeiro Figo
Született: 1972. november 4., Lisszabon
Magassága/testsúlya: 180 cm/75 kg
Klubjai: Sporting (portugál, 1989–1995), Barcelona (spanyol, 1995–2000), Real Madrid (spanyol, 2000–2005), Internazionale (olasz, 2005–)
Posztja: támadó középpályás
Válogatottságai/góljai száma: 125/32
Elsõ mérkõzése a válogatottban: 1991. október 12., Luxemburg ellen (1–1)
Eredményei: Világkupa-gyõztes (2002), Bajnokok Ligája-gyõztes (2002), KEK-gyõztes (1997), U21-es vb-gyõztes (1991), U16-os Eb-gyõztes (1989), Olasz Szuperkupa-gyõztes (2005), olasz Kupa-gyõztes (2006), spanyol bajnok (1998, 1999, 2001, 2003), Szuperkupa-gyõztes (1997, 2002), spanyol Szuperkupa-gyõztes (1996, 2003), Spanyol Kupa-gyõztes (1997, 1998), Portugál Kupa-gyõztes (1995), aranylabdás (2000), az év játékosa a World Soccer szerint (2000), az év játékosa a FIFA szerint (2001), az év játékosa az UEFA szerint (2000), az Eb álomcsapatának tagja (2000, 2004), az év játékosa Portugáliában (1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2001, 2002)
A Camp Nouban aztán valósággal kivirágzott, egy sor nagyágyú oldalán õ is az lett. Az ötévnyi boldogság aztán csúnya véget ért: Figo katalán szempontból a lehetõ legrosszabb helyre, Madridba igazolt. Igaz, hogy jó pénzt – akkori rekordot, 37 millió fontot – kapott érte a Barca, de ez senkit sem érdekelt a szurkolók közül. Imádottból utált lett. Amikor realosként elõször játszhatott volna Barcelonában, éppen sérült volt, amikor legközelebb oda szólította a versenynaptár, kapott hideget-meleget, szögletzászlóhoz hajított guminõt, whiskysüveget s malacfejet. A fõvárosban azonban senki sem bántotta, amire nem is adott okot, tekintve, hogy Figo élete formájában játszott akkortájt, amit két bajnoki cím és egy Bajnokok Ligája-gyõzelem is jelez. S csak gyûltek az elnök, Florentino Pérez által galaktikusnak nevezett ászok, jött David Beckham is, így aztán elõbb-utóbb szûk lett a hely.
Luis az utóbbi idõk egyik legkiválóbb labdarúgója – mondta az angol. – Sok nagy klubban játszott, s mindenhol teljesített is, méghozzá a legmagasabb szinten. Bármely védelemnek képes volt problémákat okozni, õ az a játékos, akire mindig figyelni kell.”
Így volt ez az elõzõ Európa-bajnokságon is, amelyen úgy tûnt, minden a portugálok kezére játszik: a már bõséges rutinnal is felvértezett aranygeneráció otthon nyerhetett volna. De nem nyert, s Figót ez arra késztette, hogy egy ideig ne is húzza magára a bordó mezt. Egy szûk esztendõt töltött önkéntes számûzetésben, ám amikor hosszú sérülése alatt nem játszott Madridban, úgy vélte, belefér még az idejébe a válogatott. Ez akkor még így is volt, utána viszont átigazolt az Interhez, s a most tavasszal záruló idényt végig is zakatolta az elsõ perctõl az utolsóig, így nem csoda, hogy a világbajnokság elõtt megemlítette, úton a harmincnegyedik születésnapja felé ez talán túlzás. Beckhamnek ehhez is volt hozzáfûznivalója: „Nem is az embertelen teljesítménye miatt félnek tõle, hanem az aurája miatt, ezzel az ellenfelek nem tudnak mit kezdeni.”
Ettõl függetlenül vagy éppen ezért Figo az egyik legjobb portugál az idei világbajnokságon, nem mellesleg csapatkapitány – akárcsak Zidane. Két aranylabdás utolsó párbaja következik Münchenben.