színházban kezdtem el dolgozni 2000 decemberében... 2002-ben összejöttem egy lánnyal, aki nagyon sok idõt töltött bent nálam /délelõtt próbák.. este meg az elõadások... szóval szabadidõ nem sok volt./
viszont elõadás után mindig maradt egy-két baráti társaság a büfében iszogatni... általában mi is benne voltunk a csapatban... de néha el-eltûntünk egy idõre... a helyszín a színházi elõcsarnok... ott is az egyik bõrkanapé... annyira nem volt nyilvános, de volt felszerelve egy ipari kamera...
volt , amikor szimplán a nézõtéren voltunk...
de volt egy eset, ami elég vad volt!
Száz év magány elõadáson az volt a feladatom, h egy készüléket irányítsak a zsinórpadlás második emeletén... na egyszer oda feljött a csajom... simán leláttunk a nézõtérre... meg a színpadra is, ahol épp Molnár Piroska nyomta a monológját... én meg Mariannt hátulról... elég izé volt a szitu, mert az ügyelõvel folyamatos volt a szemkontaktus.. a hülye homokszóró gép miatt.. szóval ezen az estén is jópárszor felnézett... nem tudom mennyire volt sötét, vagy, h mit láthatott, de nagyon nem pedzegette soha a dolgot. mindenesetre örök emlék marad...
a másik idén márciusban esett meg... kórházban voltam keresztszalag pótlás miatt. a csajom meg asszisztensként volt a kórházban... esténként bejárt hozzám h ne legyek egyedül... meg, h a Markhot Ferenc Kórház feliratú paplan alatt kézimunkázzon egy kicsit! a többi 5 ember sztem tudta, h vmi van, mert néha akaratomon kívül is olyan hangokat hallattam, h....