A térkép "túl jó". Fel lehet ismerni az Antarktiszt éppen úgy, mint Ausztráliát, az elkeskenyedõ Közép-Amerikát annnak északi és déli kontinens-részeivel, de még az Északi-Sark jeges területe is jelölve van - gyanúsan "jó" az észak-kanadai partvidék is. Tudunk ugyan kínai tengeri expedíciókról - Zeng He admirális Indiát, A Perzsa-Öbölöt és Afrika keleti részét meglátogató útjáról - ismerjük a Ming korabeli kínai hajók nagyszerûségét is - de mindezek ellenére a térkép igen valõszínû hogy hamis.
A korabeli, fából épített vitorláshajókkal - amelyeknek amúgy is több éves idõtartam kellett egy ilyen jellegû út megtételéhez - én lehetetlen vállalkozásnak tartom hogy 2-3 évszazadnál kevesebb idõ alatt fel tudnák térképezni az egész Földgolyót.
Európának a XV.-ik század elejétõl-közepétõl kezdõdõen négyszáz évre (1800-as évek eleje-közepe) volt szükség, mire - igaz pontosabb - térképet rajzolt a Földrõl.
A térképek rajzolásához igen pontos mûszerekre van szükség - és itt nem csak az olyan dolgokra, mint a már ismert iránytûre és a kellemes nevû szextánsra gondolok hanem pontos idõmérõ eszközökre. A brit térképészet - és a térképek alapján történõ utazás - például látványos fejlõdésnek indult az elsõ igazán pontos tengerészeti kronométer megjelenése után (XVIII-ik század közepe-vége). Nem tudunk hasonlóan precíz eszközökrõl Kínában.
A legfõbb bizonyíték
Amikor a britek legyõzték Kínát az 1840-es Ópium Háborúban, a gyõztesek követséget küldtek a kínai császár elé. Itt a britek megmutatták a császári párnak és az udvarnak a világ térképét, amelyen Kína - a Mennyei Birodalom - csak egy nagyobbacska folt volt. A hatás drámai volt: ekkor döbbentek rá a kínaiak, hogy az addig barbárnak tartott Európa nemhogy alsóbbrendû lenne a kínainál, de el is hagyta azt. Hol volt hát akkor ez a térkép?