Eddig csak reménykedtem benne hogy ilyesmiket hagyok ki, megnyugtató így utólag hogy nem maradtam le semmirõl. Szerencsére nekem egyik elõny se hiányzott eddig. A játék vége felé azért lehet hogy nem ártott volna egy-két generalt feláldozni jófiúnak.
Én nem szoktam városba ülni egyik generallal sem, mindíg harcolok velük, mivel a testõrség a legerõsebb egység a játékba, sose lehet elég, fõleg az elején nagyon szoktak kelleni a csatatéren. Egyszer azért lehet hogy ki kéne próbálni milyen ha beülök egy jófiúval egy gazdag tartományba, vagy még-inkább egy nagy várba hogy jobban nõjön.
A felnövõ utódok is biztos nagyon hasznosak, de én általában családon kívül szerzek generalokat, úgy hogy a könnyû csatákat general nélkül játszom le. Így kapok egyet a csapatba a csata után, biztos nem olyan tápos mint a becsületes szülõk felnövõ gyerekei, de nem is kell rá sokat várni, és egybõl a frontvonalon van, és megy a zúzdába arany sráfokat szerezni.
A morálbónuszt viszont tök haszontalannak érzem, mert az én egységeimnek sosincs bajuk a morállal, mindig az ellenfélé fogy el. Így a halálfejeket ebbõl a szempontból jobban megéri gyûjteni, mert az negatív morált ad az ellenségnek, sok lehetetlennek tûnõ csatát nyertem már meg azért mert érezhetõen fostak a 10 halálfejes tábornoktól.
Ezekre a morálos dolgokra viszont jó lenne számszerû adat, így érzésre azért elég nehéz "mérni".