...Bizánc a maga százezer lakójával az akkori világ legnagyobb városa volt, de ebben a hatalmas embertömegben csak 4790-en mutattak hajlandóságot a város fegyveres védelmére. Mintegy 3.000 itáliai zsoldos erõsítette ezt a csapatot, közöttük Giovanni Giustiniani, akit Konstantin császár a védelem fõparancsnokának nevezett ki. Velük szemben egy 150.000 fõsre becsült, kiválóan képzett hadsereg állt, de a védõk mégsem voltak esélytelenek, hiszen a város erõs védmûvei már többször kudarcra ítélték a hódító seregeket. Természetesen a törökök is felkészültek az ostromra. Hadmérnököket és az ostromlásban jártas szakembereket toboroztak idegen országokból. Az Erdélybõl származó Orbán mester irányításával pedig létrehozták az akkori világ leghatékonyabb ostromtüzérségét. (Orbán elõször a bizánci császárnak ajánlotta fel tudását és ágyúit, de Konstantin dölyfösen elküldte õt, miszerint; nincs szüksége tüzérségre, hiszen a világ legerõsebb falai veszik körül a várost. A törökök viszont pénzzel meggyõzték a magyar mestert, hogy nekik öntsön ágyúkat.) A tenger felõl 300 hajó támogatta az ostromot, de a bizánci flotta állandó fenyegetést jelentett számukra, mely az Aranyszarv-öbölben horgonyzott, ahova idegen hajó nem tudott behatolni a bejáratot lezáró erõs lánc miatt. A védõknek 7 km hosszú védõvonalon kellett helytállniuk. Orbán mester ágyúi óriási kõgolyókkal törtek réseket a falakon, de õ még azoknál is hatalmasabb ágyút öntött. Ez már a második lövésnél szétrobbant, és a készítõjét is széttépte. Ettõl függetlenül a török tüzérség hatékonyan mûködött az ostrom során. A támadók alagútásással is próbálkoztak, de sikertelenül. Amikor az ostrom holtpontra jutott, a kikötõ elfoglalását tûzték ki célul, ám az a vaslánc miatt a tenger felõl védve volt. Ekkor mintegy 7 km hosszú gerenda-utat építettek, melyet vastagon bekentek zsírral, faggyúval, és ezen csúsztattak egy éjszaka alatt 72 hajót az öböl elzárt részébe. Ez komoly elõnyhöz juttatta a törököket, hiszen a védõknek meg kellett osztaniuk erõiket. A város vesztét azonban egy szerencsétlen véletlen okozta. A május 29-i nagy támadás idején a törökök felfedezték, hogy a város egyik kapuja õrizetlen. Ezen keresztül tömegesen hatoltak be. Tovább növelte a bajt, hogy Giustiniani ekkor súlyosan megsebesült, így képtelen volt tovább irányítania védelmet. A város elesett, és a török szultánok székhelye lett Isztambul néven.