Ismerõs ez a fáradtság, amikor még benne voltam a társasági cigizésben a WC-ben, meg minden szerencsétlen taknyász, aki faszagyereknek látszott fontosabb volt egy igazán jó barátomtól, aki az osztályba nem tudott igazán beilleszkedni, (de otthon meg ismeri a fél város) és nem volt kedvem vele beszélgetni, meg törõdni vele, de amúgy meg nagyon jóbarátok vagyunk civilben. És csak egyszer kérdezgetett az anyukája, hogy mi va na fiával mert már nagyon rosszul áll (tanulmányilag is), hogy nincs barátja az iskolában, hogy nem akar oda járni, meg már ne mis akar reggel felkelni. Akkor nagyon bûnösnek éreztem magam, de azért én akkor is beszélgettem azért vele, meg foglalkoztam vele, de nem eleget. A beilleszkedés meg nekem is saját erõmbõl történt. Eltöltöttünk együtt(meg ami összekovácsolódott baráti társasággal) egy olyan jó nyarat mint amilyen még soha nem volt az életemben. Akkor változott meg a gondolkodásom.
Informatika és tudomány
