Ha jól értem amit írsz, akkor arról beszélsz, hogy nincs egy stabil, független pont, amibõl kiindulva objektívnek mondható megfigyelést lehetne végezni, mert minden visszahat mindenre, így aztán már maga a megfigyelés megváltoztatja a megfigyelés tárgyát, és ez visszahat rád is, és így tovább:). Szép.
A régiek is írtak errõl, valamelyik híres figura mondta, hogy:
Mutass egy stabil pontot, és kimozdítom a sarkából a világot!
Sõt, a bölcsek köve szerintem ennek a stabil pontnak a képi megfogalmazása.
No, visszakanyarodva, az embernek saját belsõ világa van, Énje. Ebben megtalálhatja ezt a stabil pontot, én úgy érzem. Többé kevésbé törekedhet objektivitásra a gondolkodásán keresztül. Kiegyensúlyozhatja egymással a különféle erõket, elérhet egyfajta egyensúlyt.
De még ha teljes mértékben igazad is van, akkor is érdemes vizsgálni, amit látunk és érzünk, mert ha nem is 100%-os az információ, amit ad, valami információt azért mégis nyújt a megfigyeltrõl:). Több nézõpontból is érdemes ezt megtenni persze, hogy még pontosítsunk. Kijelenteni, hogy nem teljesen pontos a megfigyelésünk, ezért nem is érdemes megfigyelni, az elég vad dolog, ez azt jelenti, hogy az elmúlt 200 év tudományos feljõdése céltalan és hasztalan.