Gondolod hogy az agy kreál bármit is? Ebben az esetben minden mást, amit fölfogsz a világból - is az agyad kreálja. Te így fogalmaztál: "A Te agyad" De kinek is a mije?
Ha én vagyok az agyam (ha már ragaszkodsz hozzá, hogy ez a szerv kreál tudatállapotot), akkor nem fogom azt mondani, hogy nekem van agyam. Ugyanez elmondható az összes testrészrõl.
Aki hall nem hallja magát, aki lát az nem láthatja magát.
Mindez abból adódik, hogy a megfigyelõ nem lehet megfigyelés tárgya, mert minden minõsítés belõle jön.
Ha eléggé elmélyedsz, akkor megfigyelheted, hogy egyik dolog, amivel azonosítod magad -sem én, nincs benne én, nem is birtokolja egy én. Van egy kérdés, amit ebben a megfigyelésben igen jól tudtam hasznosítani: "Ki az, aki kérdez?" Minden válasz, ami erre megfogalmazható hamis, mert egyik sem maga a minõsítõ, hanem csak a minõsítõ minõsítése. Ha elég kitartóan vizsgálódsz, meglátod, hogy mindez üres az éntõl, se nem birtokolja a halmazokat (gondolatok, érzetek, test, tudat..) egy én. Ekkor valóban betekintést nyerhetsz itt és most-ba, ami mentes minde elõre kiterveltségtõl, mozgástól, és változástól, mert a jelenben nincs mozgás. A tapasztaláshoz két dologra van szükség: egy tapasztalóra, és a tapasztalat tárgyára. Ilyenkor viszont nem lehetséges azt mondani, hogy "ez az én tapasztalatom", "az agyam generálta tudatállapot", mert nincs megfigyelõ és megfigyelt hasadása, nincs azonosulás halmazokkal, amik az ént képzik.