Szerintem egy tudatunk van és az agyunkon keresztül mintegy szürõn keresztül látjuk a világot,van tudomásunk róla. Ez a tudatállapot -szóhoz nem feltétlenül ragaszkodnék ( mindig valamilyen tudatállapotban vagyunk),azt akartam csak irni ezzel, hogy ha én azt gondolom,h. te egy égõ cigarettával hozzámérsz, miközben csak ceruza volt a kezedben kb.10% esély van rá,h.égési sérülésem legyen. Tehát az agy fizikai szintre is kiterjedõ "tudatmódosítást" tehet,így gondoltam.
Köszönöm kérdésed, a szakdogámat a jövõ félévben adom be véglegesen.
Olvasgattam mostanában, és elég érdekes dolgok foglalkoztattak.
úgy gondolom,h. a gondolkodást nem mi csináljuk, hanem csak mi kezdjük el, ezért ahogy mondtad,pl. a gondolatainkra tudunk figyelni, rá tudjuk irányítani figyelmünket akármire, csak aki figyel, arra nem. Következésképpen az a valaki vagyok az én, aki figyel. A többit nem én csinálom,hanem csinálják helyettem.
Esztétika tantárgyból olvasgattam, nagy emberek mondásait, érdekes dolgok: Mi csak leutánozhatjuk, hogyan szõ egy pók, és akkor azt szövésnek hívják, vagy ahogyan a fecske építi a fészkét,így építhetjük a házat,szóval mindig csak utánozhatunk. Ezzel nem értek teljesen egyet,de azt jó megfigyelni,h. ha van Jóisten akkor miért teremtette mellénk a fecskét,mit tudunk tõle meg, vagy elsajátítani.
A másik nagy mondás, hogy a világ nem tökéletes, ezért kell vkinek életben maradni,a másiknak meghalni. A festménynél v.mõalkotásnál mi törekedjük arra,h. a természetet tökéletesre alkossuk (állítolag Mona Lisa-t is szebbre festették a valóságosnál), és hogy kaphatunk fentrõl segítséget ebben, csak kérni kell.