Ó, gondolom kényszerítenek, hogy nézzed. Ha a cikknek bármi értelme is lenne az pont az lehetne, hogy fölösleges rinyálni, hogy nem tetszik, egyszerûen nem kell nézni (csak kár, hogy a cikk ugyan ilyen rinyálásból áll).
És, hogy valmi építõt is mondjak:
Szerintem ennek a tévézés problámának a nyitja az, hogy be kell elõször látni, hogy tévézni igen is jó. Legyen egy sorozat akár milyen béna, ha elég sokat nézed jó lesz (lásd barátok közt). Mert ha nem lenne jó tévézni, nem lenne kihívás megállni hogy az ember ne nézze. Márpedig a gyakorlatban ehhez nagyon nagyon komoly önfegyelem kell. És ha ezt nem látja be valaki, akkor csak benne ragad a játékban és szidja a mûsorokat folyamatosan - mert azt hiszi, hogy azok a rosszak és nem õ, aki nem tud ennek a kábítószernek ellenállni - és amikor rákérdeznek, hogy mégis hogy ilyen jól tájékozott, ha egyszer olyan rossz az a mûsor, akkor jön a rossz dumával, hogy csak a háttérben megy, meg hasonókkal.
És a megoldás ami nálam bevált: Meg kell szabadulni a tévétõl. AMíg ott van a lakásban, túl csábító. De ha már nincs ott nem hiányzik egyáltalán. A filmeket amiket meg akar nézni az ember letölthetõk, a hírek elolvashatók. Mi az ami kimarad: néhány okos beszélgetõs mûsor, de nekem ezeket is pótolja az írott sajtó.