Tegnap jártam Bécsben, Ausztriában. Képzeld el, hogy a magyar határtól 40 km-re is már mennyivel másabb az emberek mentalitása. Csak egy példa, ami nagyon megragadt a szememben. Az úttesten ha egy gyalogos át akar menni, akkor nem õ vár az autókra, ameddig áthaladnak, hanem az autók várnak a gyalogosra, ameddig átmegy. Megálltam a járda végén, hogy bevárjam a faterom, és egy idõ után (15mp), kezdett feltûnõ lenni, hogy miért áll vagy öt autó befordulásra, mert nem jön szembe semmi, és ráadásul nem is dudáltak. Rájöttem, hogy rám vártak csaknem fél percig. :))) A következõt fater is eljátszotta az egyik kanyarnál. Jó betanított gyalogosként intett az autósnak, hogy jöhet, és képzeljétek el, hogy 10 másodpercen át ment a huzavona, hogy egymásnak integettek, hogy menjenek. Végül az autós megintu, és átment, de elõtte megköszönte. :)) Még csak a magyar határtól 40km-re vagyunk. :))
Hazafele menet bementünk valami bevásárlóközpont faluba. Kb. 10-20 kilóméterre van a magyar határtól. Ez a bevásárló falu a felsõbb tízezert célozza meg. Errõl a helyrõl csak annyit, hogy magyarok nehogy vásároljanak itt, mert az elektronikai cikkek kb. 15-20ezerrel drágábbak. Ruhák viszont az egyik haverom szerint olcsóbbak. Ezek ellenére rendkívül sok magyarral találkoztunk. Az autók 60%-a magyar rendszámú volt. Amikor mentünk át a járdán (megint a járdás trükk), mondom átmegyek, mert ezek a rendes népek úgyis megállnak. Hát ez nem így történt. :) Gyenge gyomorideggel átslasszéztam a kocsi elõtt. Utána megnéztem a rendzsámát. Na mit gondoltok, milyen nemzetiségû volt. :)) Úgy bizony. Jól sejtitek. magyar. :))
Kutyautca!!! Ne élj tévedésben. Ezt a kis intermezzot csak ezért meséltem el.
Abban igazad van, hogy hülyeség az a szemlélet, hogy aki nem amerikai, az nem ember. De wahorn nem az amcsikra értette, hogy csak õk a királyak. Õ azt mondta, hogy a magyarokkal vannak a nagy problémák.