A szövetségesek elsõdleges célja a saját hajók megvédése volt, emiatt lett rendkívül fontos az ellenséges üzenetek gyors dekódolása. Ha megállapították, merre járõrözik a német tengeralattjáró, akkor úgy irányították a saját konvojaikat, hogy elkerüljék a találkozást. Így a szövetséges hajók sértetlenül eljutottak a céljukig, az U-boot kapitánya meg csak a látszólagos balszerencsét okolhatta, amiért nem akad zsákmánya.
Ha levadászták volna a felderített útvonalú tengeralattjárókat, akkor az elsõ néhány "váratlan veszteség" után a Kriegsmarine gyanút fogott volna, és bonyolultabbá teszik a kódot - mint ahogy azt meg is tették, csak már túl késõn. Vagyis Bletchley Park stratégiai elõnyt adott, nem pedig taktikait, de ez elegendõ volt az Atlanti Csata megnyeréséhez.
Ettõl persze a rádiós bemérés hatékony harceljárás volt, de már csak a támadó tengeralattjáró ellen, és elsõsorban a háború elsõ szakaszában. Ekkor viszont még az angoloknak túl kevés hadihajója volt, amely fel volt szerelve ilyen mûszerrel.