Azért érdemes ide is bekukkantani... Az ENIGMA eredetileg úgy szuperált, hogy volt egy minden nap beállítandó kezdeti helyzete a tárcsáknak. Amikor elkezdtek vele kódolni, a jel végigszaladt a (mondjuk) négy tárcsán, a végén berakott "jelfordító" (ami szintén huzalozva volt) pedig visszazavarta a jelet a négy tárcsán visszafelé. Így lényegében egy betûbõl útközben 4+1+4=9-szer lett "más betû", és ez a kilencedik gyulladt ki a világító penelon. És ekkor természtetesen a legutolsó tárcsa fordult egyet, amivel rögvest más huzalozása lett a szerkentyûnek. Ha az utoló körbefordult, akkor fordult egyet vele együtt a következõ és így tovább. Ez azért eléggé gennyes valami... Bár lehet a zsebszámológépemre megírható a visszafejtõ program... Talán a BruteForce módszer is lemenne rajta, mielõtt kimerül az elem. Az itt a sz@r, hogy minden egyes lehetséges visszafejtett üzenetet meg kellett nézni egy embernek, mert a használt számítógépeik biztosan nem ismerték fel, hogy a dekódolás eredménye értelmes szöveg volt-e vagy sem... Ez baromira belassíthatta a munkát. A számító egy próbálgatást megcsinál mondjuk 0.1s alatt, a katonaember mellette ezt kb. 3-5s alatt fogja fel, hogy értelmes-e vagy sem. Baromi lassú, és még be sem avatkozott, hogy mehet tovább a próbálgatás, vagy hogy ok, itt megállunk.