Az újgenerációs neutronfegyverek – azaz van ok félni
Érdekes hogy még ötven-hatvan év elteltével is a tisztán uránium és plutónium-alapú atomfegyverek, illetve azok ismert hatása él a köztudatban. A legtöbb ember – természetes módon - pánikszerûen fél a radioaktív sugárzástól. Ennek oka az, hogy atomfegyverek bevetése esetén – ismereteik szerint - hosszú ideig lakhatatlanná válnának egész régiók. Ezen tévhit szerint a nukláris háborúk (így a világháború) kitörését sokáig azért tartották lehetelennek, mert az atomfegyverek bevetése egyik fél számára sem hozná meg a gyõzelmet – legfeljebb a totális - - az egész Földünkre kiterjedõ - pusztítást, és hosszú-hosszú évezredekben vagy még nagyobb idõegységekben mért idõre válna nukláris sivataggá bolygónk . Ez azonban így, ebben a formában nem egészen igaz. Tegyünk egy kis kitérõt az újgenerációs neutronfegyverek felé.
Több jelentés tesz említést egy Oroszországból eredõ különleges anyagról, az ún. vöröshiganyról, melynek összetétele szigorúan titkos, és feltételezik róla, hogy leegyszerûsíti a nukleáris fegyverek készítését – ám ez csupán a veszély egyik, kisebb forrása. (Teljesség kedvéért megemlíteném hogy egyes kormányok tagadják, mások - pl. az orosz illetékesek vagy az atomlétesítmények ellenõrzésén dolgozó fizikusok - nyíltan elismerik a vöröshigany létezését) A vöröshigany – amely a legveszélyesebb anyag ebbõl a szempontból – azon anyagok közé sorolható, amelyek egy félelmetes plusztulajdonsággal ruházzák fel a már meglévõ atomtölteteket (másik hasonló, de kevéssé ismert anyag a berílium). Képessé teszik ezeket a fegyvereket bevetésük esetén hatalamas és nagyon rövid ideig kifejtett neutronsugárzás-dózis kibocsájtására. ( vhigany esetén a radioaktív felezési idõ mindössze kb. két nap !!!)
Egy ilyen „patkolt” nukleáris bomba felrobbanásakor felszabaduló nukleáris anyagok nagy része rövid idõ alatt felbomló izotóp (higany-, antimon-, és oxigénizotóp). Dióhéjban összefoglalva tehát: egy rövid ideig igen erõs ugyan a sugárzás, de ennek mértéke nagyon gyorsan lecsökken. Egy ilyen bomba bevetését követõ hét óra múlva a föld közelében eltûnik a robbanáskor kifejtett radioaktivitás 90%-a. 48 óra múlva már csak a sugárzás 1%-a mérhetõ, és két hét múlva a robbanáskori sugárzásnak csupán a 0,1%-a észlelhetõ. Ez azt jelenti, hogy az adott területet néhány nap múlva ismét fel lehet keresni, és néhány hónap elmúltával pedig használatba lehet venni. Ezért megalapozatlan az a feltételezés, hogy egy atomtámadás után annyira radioaktivitással fertõzõdne a víz, hogy nem lenne esély a túlélésre. Ami az élelmiszereket illeti, a radioaktív anyagok nagy része néhány hét múlva teljesen eltûnik, és csak a stroncium-90, és a cesium-139 kis részecskéi maradnak még veszélyesek.
Ezek az említett tények azért fontosak, mert eloszlatják azt a hiedelmet, hogy az atomháború csak elméleti lehetõség, holott valójában tényleges veszély.