1993-ban Nyegin tábornok, az orosz hadsereg illetékese az alábbi kijelentést tette: Oroszország kifejlesztett egy nagyon kis méretû atomfegyvert, melynek hatásfoka a jelenlegiek duplája, míg tömege csupán azok századrésze. Ez azonban - mivel Nyegin bejelentését hitelesnek tartják nyugaton - azt jelenti, hogy az oroszok teljesen új technológiát alkalmaznak, mivel ilyen kis harctéri fegyver nem készíthetõ maghasadásos alapon, pl. tisztán plutónium vagy dúsított urán alkalmazásával. Samuel Cohen, a neutronbomba "atyja" úgy véli, az orosz kutatók képesek voltak az eddig bevett, maghasadás elvén mûködõ fegyverek helyett a az ún. neutronfluxusos neutronbomba megalkotására. Ennek lényeges "elõnye" hogy a robbanás során speciális anyagoknak „köszönhetõen” jóval nagyobb mennyiségû és energiájú neutronok szabadulnak fel (erõsebb neutronsugárzás), ugyanakkor a robbanást követõ rövid idõszakban (a lent említett két nap felezési idõvel számítva) a hátramaradó radioaktivitás hamar elenyészik. A fluxus-neutronbomba kétfázisú fegyver: egy igen kisméretû "hagyományos" maghasadásos atom-robbanófej (plutónium alapú, így elég 1 kg plútónium is a robbanáshoz) található belsejében (ezt hívják magnak is mint Cifu cikkébõl kiderül), amelyet körülölel második rétegként a vöröshiganyt rejtõ "köpeny". A belsõ mag robbanása, és az ún. ballotechnikájú felépítés miatt keletkezõ energia hatására a köpenyben lévõ vöröshigany reakcióba lép, és hatalmas neutronsugár-dózist lövell a környezetébe. Mivel a maghoz feltétlenül szükséges 1kg tömegû plutónium mindössze 2,4 cm átmérõjû (!) gömb térfogatban elfér - ne feledjük, a plútónium rendkívül nehéz - és a vöröshiganyból sem szükséges nagy mennyiség, már egy teniszlabda méretû (!!!) neutronfegyver megépíthetõ a segítségével! Nagyobb méret esetén (50 kg) már fúziós elven mûködõ bomba is építhetõ (azaz egy fúziós hidrogénbomba köré húznak vöröshigany köpenyt) Ebben az esetben a hatás (fellépõ neutronsugárzás) katasztrófális mértékû.