A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idõ. A pontos meghatározás nem könnyû, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata.
A zene egy mûvészi kifejezési forma, a hangok és "nem-hangok" (csendek) idõbeli váltakozásának többnyire tudatosan elõállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.
Az olyan hangkombinációkat, amelyek ugyan tudatosan jönnek létre, de konkrét üzenetük van (vagyis valamilyen cselekvésre ösztönöznek), általában nem nevezzük zenének. Kizárólagos céljuk a figyelem felkeltése. (Autóduda, dallamkürtök, szirénák, telefon, ébresztõóra, tömegközlekedés felhívó hangjelzései, rádióadók szignáljai, áruhoz kapcsolt dallamok, templomi harang, egykoron a vadászok vagy a katonák kürtjelei stb., stb., stb..)
Kizárólag a megfigyelõ nézõpontján múlik, hogy mit tekint zajnak vagy zenének.A két fogalom nem zárja ki egymást: bizonyos körülmények között a zene is lehet zaj (például komolyzenei hangverseny átszûrõdõ hangjai, mikor aludni szeretnénk), máskor a hétköznapi értelemben vett zajt is zeneként értelmezhetjük (vonat ritmikusan zakatoló hangjai, patadobogás). Mindkét csoportba tartozhatnak a természet hangjai, de bizonyosan az emberi beszéd is.
A zenének többféle alkalmazási területe van, ahol nem veszít jellemzõibõl, hanem más hasonló célú kifejezési formához társul (mozgásmûvészetek, színház, film, képzõmûvészet, irodalom), vagy pedig egy más terület veszi segítségül igénybe úgy, hogy valamelyik jellemzõjét kiemeli (sport, zeneterápia vagy disco, politika), de nem szûnteti meg.
A kiemelt részre hívnám fel a figyelmed, tehát a te rockZENÉD akár nekem ZAJ is lehet!
Informatika és tudomány
