De kiegészíteném annyival, hogy még csak az sem feltétlen kell, hogy ítélet tárgya legyen, hogy ki milyen "igényes" zenét hallgat. Annyira... hm. Hogy is mondjam csak, "viccesen" hangzik. Nem, nem azt mondom, hogy szubjektív, de magyarázd már meg a másiknak, hogy mi miért igényes, ha egyszer az "igénytelent" szereti.
Mert a zene épp arról szól, hogy elragadja, vagy megfogja az embert, de mindenképp hatást gyakorol rá. Kire ez tesz benyomást, kire az. Én is meghallgatok minden "szemetet", mint ahogy az emberek többsége szidja a valóságshow-kat és általánosságban a TV-t, de azért csak hazaér, és bekapcsolja. De ezek a zenék nem "ragadnak el." De azokért viszont, amiket zeneként megélek és átélek, valaki más kiröhögne, mert "igénytelen", mert "kommersz", mert "szar", mert "szánalmas"... de ha nekem EZ nyújtja a ZENE élményét? Halad elõre a világ, ez jelenti a zenét. Iszonyúan tág fogalom. És mindenki megtalálhatja a magáét, ami mellett nem kell feltétlen kiállni - egyszerûen hallgatni kell, és kész. És nem lesz vita. "Valakinek a pénztárgép is zene."
Még annyit, hogy "zenét hangszerrel kéne csinálni, nem pc-vel :)"
Szvsz meg zenét azzal kell (líber: LEHET) csinálni, ami hangot generál. Mittudomén, kétszáz évvel ezelõtt talán a mára azt mondanák: "Zenét hegedûvel kell csinálni, nem erõsítõre kötött gitárral!" Száz év múlva meg azt fogják mondani: "Zenét PC-vel és hangfalakkal kell csinálni, nem agystimulálással", vagy a jó'sten tudja, mit. De ami hang, az nyújthat zenei élményt. És ahogy a PC nem képes visszaadni egy élõ koncert átérzését, úgy akármilyen hangszeres együttes sem képes visszaadni mondjuk (nem tudok kisujjból kellõen érzékletes, tehát szélsõséges, ugyanakkor "igényes" példát is mondani, de pl.) egy Andain-t.