Régóta vadászok olyan zenékre amiben a fent említett 2 zenei irányzat egyidejüleg megtalálható. Találtam is jópár elõadót ami az ízlésemnek megfelel, de igazából mindíg gondba voltam amikor meg kellett volna határozni, milyen stílusu zenét is hallgatok éppem. nujazz, acidjazz, jazz'n'base, jazz-house?
talán mind1ik:)
A lényeg az, hogy pár napja találtam egy jó kis összefoglaló cikket, amiben pontosan errõl van szó. Ezt engedelmetekkel most bemásolom ide, hátha mást is képberak egy kicsit:)
Tehát akkor a cikk:
(1.rész):
Az amerikaiak eddig ugyanolyan elnézô mosollyal kezelték az európai jazzt, mint az európai politikát, vagy a japán baseballt. Valami azonban történik mostanában az európai jazzben, ami komoly kihívást jelenthet az amerikai hegemóniának. Egy új zenészgeneráció nôtt ki az európai jazz undergroundból, akiknek az amerikai jazz csal toleráns mosolyt az arcára. Ha említik egyáltalán az amerikai jazzt, úgy beszélnek róla, mint egy halott, közeli, kedves barátról. Ezek az új európai zenészek úgy gondolják, hogy az amerikai jazz visszavonult a múltba, amíg Európa a 21.-ik századba emeli a mûfajt. A rövid idô alatt híressé vált norvég zongorista, Bugge Wesseltoft ezt így fejezte ki: " Úgy gondolom, hogy az amerikai jazz valahogy megált az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején. Egyetlen érdekes, új amerikai lemezt sem hallottam az elmúlt 20 évben. Az amerikai jazz olyan, mint egy múzeum: azt ajánlja, ami már megvolt.
Eddig az európai jazz zenészek általában Amerikára figyeltek, az ott történteket próbálták utánozni. Mostanában azonban új hozzáállásnak lehetünk tanúi, fôleg Franciaországban és Skandináviában. Az új generációhoz tartozó zenészek tánczeneként kezelik a jazzt, s a legkülönbözôbb tánczenék – európai house, techno, drum’n’bass, jungle – elemeivel gazdagítják, visszaállítva a jazz rég elveszett kapcsolatát a popkultúrával. Az új európai jazz nem teljesen akusztikus, mint a mainstream amerikai jazz, de nem is teljesen elektronikus, hanem a kettô keveréke. Az improvizációk ismerôs és ismeretlen melódiákra, hangzásokra és ritmusokra támaszkodnak. Az új európai jazz kilép a jazz-clubokból és koncerttermekbôl és igyekszik meghódítani a discokat. Fiatalok tömegei állnak sorba, hogy hallgathassák az új zenét és táncolhassanak rá.
Amerikában is történtek kísérletek a hip hop és a jazz ötvözésére, mint például Miles Davis Doo Bop, Gary Thomas Overkill és Don Byron Nu Blaxploitation címû lemezei, de az eredmények nem meggyôzôek. Úgy tûnik, hogy a jazz és a rap nem keverhetô. Ugyanakkor a drum’n’bass nincs túl messzire a húzós jazz ritmusoktól és könnyedén elbírja a jazz stílusú improvizációkat. Az európai jazz kötôdése a tánc-kultúrához egésszen más irány, mint amilyet a chicagoi és newyorki undergroundból kijövô experimentális jazz képvisel.
EuroJazz 2.
Az eurojazz ismertetôjele a ritmus akusztikus hangok és a digitális hangminták együttes alkalmazásából áll össze. Elektromos basszus helyett most a legtöbben nagybôgôt használnak, a dobfelszerelés minimális: pergôbôl, nagydobból és cintányérból áll. Lemezjátszókról és samplerekbôl bejátszott hangok ambiens, gyakran baljós, kísérteties hangulatú hátteret szônek az improvizációk mögé. Nils Petter Molvaer norvég trombitás az északafrikai zenében találta meg gyökereit, annak felfogását, elemeit ötvözi a modernitással saját mûveiben. Minimalista Eurohouse groove-okra helyezi az afrikai motívumokat. A tradicionális 7/8-os, 9/16-os afrikai ritmusképletek bizonyos akcentusai, elektronikus effektekkel feldúsítva szinte lebegnek az ambiens zenei tájkép felett.
Nem meglepô, hogy a jazz puritánjai, a tradicionális New Orleans jazz fanatikusai, akik az 1930-as évek big bandjain és az 1940-es évek be-bopját tartják a mûfaj csúcsának, elutasítják az új, európai zenét. Nekik még a free jazz és Miles Davis elektronikus fusion zenéje is idegen. Az biztos, hogy az eurojazz nem azonos azzal, amit korábbban jazznak gondoltunk. Nem is próbál versenyezni a tradicionális, mainstream jazzel. Fontos azonban emlékeznünk arra, hogy a jazz legnagyobb mûvészei, Charlie Parkertôl, Dizzy Gillespie-n át Miles Davisig zenéjükkel mindíg saját korukat akarták kifejezni, arra akartak reflektálni, ami éppen körülvette ôket. Az eurojazz összetéveszthetetlenül a ma zenéje. "Az európai jazz kiszabadította a jazz hajóját a kényszerkikötôbôl és elvitorlázott vele“, mondja Laurent de Wilde, francia zongorista, aki évekig játszott New Yorkban. "Lehet ragaszkodni a tradíciókhoz, de fejlôdni is kell“. Izgalmas az európai paradoxon. A 20.-ik század elején sok európai mûvész a kreativitás elfojtásával vádolta a nyugat kultúráját, különösen a klasszikus zenében. Darius Milhaud francia zeneszerzô és generációjának több tagja, mint például Ravel és a Párizsban élô Sztravinszkíj a jazzhez fordultak életerôért, újfajta energiákért. Milhaud 1923-as, La Creation du Monde címû balettzenéjét erôs jazzes hatásáért emlegették a kritikusok. A mai francia zenében az enigmatikus Ludovic Navarre St. Germain nevû együttese vált nagyon sikeressé a francia house zene és a jazz kombinálásával. Tavalyi, Tourist címû albumukból 600 000 kópiát adtak el, zömében Európában. Hogy a siker nagyságrendjét érzékelni tudjuk, emlékeznünk kell, hogy jazz lemezeket ritkán lehet 10 000-nél nagyobb példányszámban eladni. 10 000 jazz-lemez eladása már nagy sikert jelent. Európa bárjaiban, clubjaiban, divatboltjaiban kikerülhetetlenül találkozunk a St. Germain Rose Rouge címû, könyörtelenül 4/4-es ütemû számával, s benne a Marlena Shaw hangmintával : "I want you to get it together“
MC BusyB
EuroJazz 3.
Az új skandináv jazz mûvészeket korábbi generációk, elsôsorban a norvég szaxofonjátékos, Jan Garbarek munkája inspirálta. Az 1990-es évek közepétôl fiatal norvég jazz-zenészek, mint a zongorista Wesseltoft, a trombitás Movaer, a dobos Audun Kleive és Eivind Aarset gitáros felhagytak a skandináv jazz addigi hûvös, meditatív stílusával és kísérletezni kezdtek az új tánczene hangzásával és ritmusaival. Wesseltoft New Conception of Jazz címû lemeze, amelyet saját, független kiadója adott ki, 40 000 példányban kelt el Európában. "A jazz Amerikából jött“, mondja Wesseltoft, "de úgy érzem, hogy a techno és egyéb elektronikus tánczenék inkább európaiak“ A gitáros Aarset Electronique Noire címû lemeze egyike a legjobb post-Miles albumoknak. "Az én hozzáállásomat az olyan emberek munkája inspirálta, mint Jan Garbarek és Terje Rypdal és az ECM komoly kísérletei a techno ütemekkel és hangzással“, mondja Aarset. A trombitás Molvaer 1997-es, Khmer címü albumából több mint 100 000 példány kelt el Európában. A mûvész megkapta a Nordic Council Music Prize 2000-t, a legnagyobb norvég zenei díjat, a német zenekritikusok díját és albumát 2000-ben a Jazz Record of the Year díjjal jutalmazta az LA Weekly. Jelenleg Esbjorn Svenson Trióját (E.S.T.) tartják a legfontosabb skandináv jazz zenekarnak. Lemezeik – Good Morning Susie Soho, From Gagarin’s Point of View, Somewhere Else Before, - Svédországban Madonna és a Radiohead felvételeivel versengenek népszerûségben, ami egy jazz-zongora trio esetében példátlan.
Különös módon – valószínûleg az amerikai kultúrához fûzôdô, tradicionálisan szoros kalpcsolat miatt, - az angol jazz zenészek nem igen kísérleteznek a kortárs tánczene és a jazz keverésével, noha a mai tánczene nagyrésze éppen Londonból jön. Courtney Pine szaxofonista az egyik kivétel. Új albuma, Back in the Day mutatja, hogy messzire került az 1980-as években használt stílusától, amikor az európai Wynton Marsalis-ként vált ismerté, (olyannyira, hogy még felvételeket is készített Marsalis apjával, Ellis-el). Új albumán hangmintákat , számítógéppel elôállított ritmusokat használ, ezekre az alapokra játszik szoprán és tenorszakszofon szólókat.
Ha az amerikai jazz továbbra is ragaszkodik a mainstream-hez, könnyen lehet, hogy az eurojazz veszi át a helyét, hiszen az új hangzást fiatalok tömegei érzik magukhoz közel.