"Már megint azok a fránya statisztika módszerek :)."
Kiválóan használhatók, csak érteni kell hozzá.
"A detektorokból hol, mikor és milyen energiájú fotonok távoznak (ha emlékeim nem csalnak). És vagy észlelik õket, vagy nem. Ha nem észlelik õket, akkor nem biztos hogy nem is keletkeztek."
Sokféle módszerrel lehet ezt ellenõrizni. Pl. így fedezték fel a neutrínót is : észrevették hogy látszólag nem érvényesül az impulzusmegmaradás.
"Az kisérlet megismétlésétõl elvárható lenne, hogy a tévedéseket/hibákat kiszûrjék. De ha esetleg ezer alkalomból egyszer képesek detektálni az adott részecskét? Akkor ezeregyszer megismételnék az adott kisérletet?"
Vagy olyan kísérletet terveznek, ahol javul az esély. Pl. ilyenek a neutrínó detektorok.
"De itt jelenthet. Ha leszámítjuk a kívülrõl érkezõ DETEKTÁLT részecskéket, akkor is óriási adathalmaz marad, melyet mitegy 'manuálisan' kell átböngészni. Ezt a maradék adathalmazt viszont még össze kell hasonlítani az esetlegesen megismételt kisérlet eredményeivel."
Az eredméyneket szuperszámítógépek dolgozzák fel. Részleteket nem tudok, de utánna lehet nézni, ha kell.
"Ha erre azt mondod, hogy nem lehet semmi tévedés/téves értelmezés ezen mûveleteknél, akkor tom sajnálni."
Tévedni mindíg lehet. Erre való az ellenõrzés és a kísérletek megismétlése.
Egyébként sem teljesen vakon csinálják. Az elméletek alapján határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit kell kapni. Ha ettõl jelentõs eltérés van, az majdnem biztos jele a hibának.
"Amíg a számítások olyféleképpen elvégezhetõek hogy 10n = 9n (n!=0)"
Nem igazán értem, hogy mirõl beszélsz. Kifejtenéd bõvebben?
"Csakhogy a 'magas' hõmérsékleten is szupravezetõkben elméletileg nem alakulhatnak ki Cooper -párok."
Mivel a jelenlegi elmélet nem mûködik magas hõmérsékleteknél, ez nem jelent semmit. Bár elfogadott elmélet még nincs ezekre, de vannak jelöltek.
"Az ellentmondást én a szupravezetés és az effektus segítégével létrehozott mágneses tér, meg a sûrûn hivatkozott Maxvell féle egyenlet ill. a mágneses mezõ terjedésére adott magyarázat közt látom. Lehet hogy egy hozzáértõ -témába retentmód belemerült- sec perc alatt megmagyarázná az okát, de én ellentmondásosnak látom a dolgot. Mert jelenleg azt vallja a legtöbb ember, hogy ha egy szupravezetõ tekercsben (legyen egymenetes az egyszerûség kedvéért) elindítanak egy elektronfolyamot, az az idõk végezetéig ott fog vala sínylõdni a tekercsben, és lõn fogak csikorgatása, de ott marad, mígnem jön a megváltó és felmelegíti a tekercset. A tekercs álltal létrehozott mágneses tér folyamatosan kölcsönhat az áthaladó részecskék/anyagok mágneses terével, esetleg ez álltal energiát veszít meg ilyenek."
A megoldás egyszerû : A mágneses tér nem végez munkát, tehát nem veszít energiát (az áthaladó részecske pályája csak elhajlik, de a sebessége nem változik). Ha meg mégis kinyersz belõle energiát, akkor értelem szerûen csökken az áramerõsség a tekercsben. Nem arról van szó, hogy minden körülmények közt megmarad az áram, hanem arról, hogy ha semmilyen külsõ hatás nem zavarja meg, akkor évekig vagy még tovább emgmarad. Egyszerûen közel nulla a vezeték ellenállása, de az áram, ami benne folyik, teljesen közönséges.