""Már megint azok a fránya statisztika módszerek :)."
Kiválóan használhatók, csak érteni kell hozzá."
De az apró bizbaszok világában EGY részecske állapotát/stb nem lehet a segítségével leírni, pedig ez jópár ember vágyálma :). Pl. ha x idõpontban elkezdesz leskelõdni a városhatáron, és számlálod a be és kimenõ forgalmat, akkor csak annyit tudhatsz meg, hogy melyik idõpont közelében, hányan jöttek-mentek az adott úton. Ebbõl gyönyörû statisztikát lehet kékíteni, de ezzel a statisztikával a kezében nincs az a halandó, aki megmondaná hogy mennyi ember tartózkodik xy pillanatban a városban. Illetve hogy miért is mennek a városba, majd miért is jönnek ki onnan. Valamiféleképpen az a baj a kvantummechanikával (szvsz), hogy a jelenlegi módszerekkel csak a városhatáron tudnak/kívánnak nézelõdni, mert a nem lehetséges, az márpedig nem lehetséges.
"Vagy olyan kísérletet terveznek, ahol javul az esély. Pl. ilyenek a neutrínó detektorok.
...
Az eredméyneket szuperszámítógépek dolgozzák fel. Részleteket nem tudok, de utánna lehet nézni, ha kell."
Valóban. Példának okáért van kaliométertõl kezdve, minden bizbaszka a gyorsítók ütköztetõ zónája körül, ami rendkívül érzékenyen reagál egy bizonyos dologra. Mert ugye nem lehet mindent egyszerre mérni :(. És ha valami nem egészen úgy sikerül elsõre, mint ahogy kellene ill. ha az adatok feldolgozása közben valami 'rendellenes' lép fel, akkor:
"Az elméletek alapján határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit kell kapni. Ha ettõl jelentõs eltérés van, az majdnem biztos jele a hibának."
""Amíg a számítások olyféleképpen elvégezhetõek hogy 10n = 9n (n!=0)"
Nem igazán értem, hogy mirõl beszélsz. Kifejtenéd bõvebben?"
Konkrét számítások esetén elhanyagolhatónak tûnnek bizonyos paraméterek, amelyek nem befolyásol(hat)ják az eredményt. Bár emberi léptékkel számítva, soha nem számíthatják ki pl. a Pi értékét az utolsó tizedesig, ettõl függetlenül nem állíthatjuk azt hogy zyx számjegytõl kezdõdõen nem kell törõdni a számokkal, mert csak az idõ megy a számolással. Mert ha esetleg az iskolában ki kell számolni a kör területét, akkor arra többnyire elég 2-4 tizedesig tudni ezt az értéket. De mondjuk röppályaszámításnál, már egy kicsit több tizedesig kell kalkulálni.
Ezen monológgal csak arra akartam célozni, hogy amíg a végtelennel szoroznak, és nullával osztanak (igen, sejtem hogy mi az a renormálás - egy kis 'kegyes csalás' a matek berkein belül), illetve bizonyos 'elhanyagolható' paramétereket kihagynak egy adott egyenletbõl, addig valahogy nem fogja elnyerni a tetszésemet, ez a 'szilárd logikára' és 'biztos matematikai alapokra' helyezett, gyönyörûen levezetett, de sokak számára érthetetlen egyenletrendszer, ami gyönyörûen megmagyaráz dolgokat, de amint egy másik hasonszõrûvel próbálják közös nevezõre hozni, akkor az kész kudarc. Lsd. pl. a húrelméletet. Jó, tudom, majd most az M elmélet majd megmutatja nekünk...
A lenti példa érthetetlennek tûnik, mert van benne egy kisebb hiba, amit egy rendkívül 'jelentéktelen' összeg (és a hozzátartozó magyarázat) elsumákolása okoz, és elsõ ránézésre paradoxonnak tûnik.
Legyen pl. n = 0,999... a végtelenségig.
tehát 10n = 9,999...
ebbõl kivonva a 0,999...-et
eredményül kapjuk azt hogy 9
tehát akkor 10n-n != 9n?
"A megoldás egyszerû: "
Aha. Értem. Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem.
"A mágneses tér nem végez munkát, tehát nem veszít energiát (az áthaladó részecske pályája csak elhajlik, de a sebessége nem változik). Ha meg mégis kinyersz belõle energiát, akkor értelem szerûen csökken az áramerõsség a tekercsben."
Valami ilyesmire akartam kilyukadni aaaa, "Programozzon fekete lyukat az aki akar" c. topicban.