"Na ne már! Úgy érzed, mindenhez értesz, és ha valaki jelzi, hogy egyes dolgokhoz (khmm) nem, az számodra már egyenlõ a lehülyézéssel? Másként: ha nem érezheted úgy, hogy mindenhez értesz, már szinte hülyének érzed magad?"
Ha valamihez valóban nem értek, te viszont igen, akkor ok. De sokszor nem ez a helyzet. Általában nem tudod bizonyítani, hogy te értessz az adott témához, mert nem nagyon írsz konkrétumokat.
"A két szakértõ közül a szakértõbb? :P Inkább úgy mondanám, hogy elég sok személyes tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, és nem kevés ismeretet is összeszedegettem több ide tartozó területen az elmúlt kb. 10 évben, mivel az egészségem visszaállítása, majd annak fenntartása és megerõsítése érdekében szükség volt rá. Meg kíváncsiság és hasonlók miatt is. És ez alapján meg tudom mondani, ha valaki... ezekkel nem rendelkezik."
Nem csak errõl szól a világ. Sok más területen is szerezhet az ember tapasztalatot. És a világ nem egymástól független darabkák halmaza, vannak átfedések, és az ember általánosíthatja tapasztalatait. Ha olyat állítassz, amirõl konkrétan nincs tapasztalatom, de logikai következményei ellentmondanak olyan dolgoknak, amirõl viszont van, akkor máris tudok szólni, hogy itten valami bibi van. Pl. a homeopátia ellentmond a tudomány jelentõs részének, vagy legalábbis semmilyen ismert effektussal nem magyarázható. Ugyanez igaz a telepátiára is. Ezen kívül az objektív kísérletek szabályai mindenhol egyformák, és ha mások végeztek ilyen kísérleteket, akkor nekem már nincs szükségem személyes tapasztalatra (feltéve, ha nem hazudnak, ami védhetõ több független forrásból szerzett információval).
""NEM A TAPASZTALATRÓL BESZÉLEK? HANEM A FOGALMAZÁSRÓL !!!"
Akkor fogalmazd meg szépen, hogy mirõl beszélsz. :)"
Ennél konkrétabban hogy? Arról beszélek, hogy sokszor homályosan, félreérthetóen fogalmazol, konkrétumok helyett csak utalásokat írsz, és gyakran eltereled a témmát, ha számodra kellemetlen irányt vesz.
"????? Hogy mit teccik? Nem keversz véletlenül lolával? (De.)"
Nem keverlek. Te hangsúlyozod ezt majdnem minden tudományos cikknél.
Néha olvasd el, hogy miket írsz.
"De hát te még a pszichológiából is csak a full-objektívet fogadod el... Meg mindenbõl."
Hányszor mondjam még, hogy nem?
"Esetleg megpróbálhatod megismerni az adott téma belsõ rendjét. (Nem feltétlen fog sikerülni.)"
A belsõ konzisztencia nem garantál semmit, bár legalább jó jel. Hacsak nem azt akarod mondani, hogy a logikátlanság nem bug, hanem fícsör.
"Ha nem veszünk tudomást a nem beleillõ részletekrõl, történésekrõl, akkor megelégedve hátradõlhetünk a karosszékünkben..."
Nem errõl van szó. Természetesen érdemes az eltéréseknek utánnajárni. De ettõl még adott körülmények közt a tökéletlen modell is nagyon hasznos. a newtoni mechanika alapján is sokat megértettünk a világ mûködésébõl, és a mai napig rendkívül sikeresen alkalmazzük az élet majd minden területén, pedig már több mint 100 éve tudjuk, hogy a világnak csak egész kis részét írja le jól (igaz, abban a részben élünk).
"Tévedsz, de itt túl hosszú lenne kifejteni, miért."
Próbáld meg. Legalább vázlatosan.
"Mert amit én mondanék, az nincs benne minden tankönyvben."
Kit érdekelnek a tankönyvek?
"Pl. a psziché egyes tulajdoságai. Vagy pl. a "belsõ én". Vagy pl. olyan kérdések, amikre a tudomány talán sosem fog tudni válaszolni, de intuitíven érzékelhetõ."
Milyen alapon jelented ki ezt ilyen biztosan?
"Már ismerjük (tudományosan) a logika és a matematika határait. És azt is tudjuk, hogy e határokon túl is van valami."
Melyek ezek a határok, és mi van azon túl?
""De igen. Ha én arra vagyok kíváncsi, hogy valakinek milyen szubjektív tapasztalatai vannak, akkor az lényegtelen, hogy a tapasztalat valós, vagy sem."
Ezzel pusztán gyártottunk belõle egy adatot."
Igen. De objektív adatunk van, ami a már ismert módszerekkel remekül elemezhetõ. Egész jól mûködik ez a módszer. Pl. jól meg lehetett határozni, hogy mitõl szép egy ember. Mérhetõ az is, hogy ez mekkora részben függ a kultúrától.
""De nem is ez volt a kérdés."
A szépség is a világ része."
Igen, de nem errõl beszéltem. Arról volt szó, hogy azt mérjük, hogy mennyire tetszik az adott kép az embereknek. A statisztika kibõvítésével a szépség is mérhetõ. Meghatározható, hogy mely tulajdonságok jellemzik azokat a képeket, amiket szépnek látunk (vannak ilyen kutatások is, szép eredményekkel).
"Igen, pl. a szimmetria egy fontos összetevõ. De ha igazán utána akarunk járni, akkor az emberi (ill. bizonyos mértékig állati) psziché bugyraiba veszünk."
Pontosan. De ezzel is elbánik a modern pszichológia, teljesen objektív eszközökkel. Sokat segít az evolúció elmélete is (pl. a szimmetrikus test az egészség jele, így a párválasztás szempontjából kívánatos, tehát szépnek látjuk).
"Akkor számítsd ki elõre a választások végeredményét..."
Nem ismerem a szükséges paramétereket. És ez nagyon sok dologtól függ. Sok más esetben egyszerûbb a dolog.