"Egyáltalán nem. Mindkettõ kísérletileg sokszorosan ellenõrizve van kicsiben és nagyban egyaránt. A határozatlansági reláció esetén a makroszkópikus ellenõrzés azt jelenti, hogy az elmélet szerint nem észlelhetõ az effektus, és ezt tökéletesen igazolják a kísérletek."
A sokszor tényként közölt Maxwell-egyenlet kisérleti ellenõrzésére esetleg nem tudnál linket adni (mikorszkopikus mérettartományban gondoltam ám...)? Mert valahogy errõl elég sovány a szagirodalom a neten és erre mináliunk felé is :(.
"Ez összeesküvés elmélet. Ilyen szintû központi hatalom nem létezik a tudományban."
Nem összeesküvés elmélet. És van, de ezt úgy hívják hogy befektetõk és állam. Lsd. 'miénk a legnagyobb részecskegyorsító, bibibííí', meg a 'feltaláltam a rák ellenszerét', 'nem publikálhatod, mert abból nem lesz annyi haszon és a gyógyszergyár többé nem finasszírozza a kisérleteinket' címszavak alatt. Bár ezek igen elrugaszkodott példák, de mondhatni minden kisérletet finasszíroz valamely társulás. A bazi nagy részecskegyorsítók építésével az állam||izé nyer erkölcsi hasznot, mondhatni presztishelyzetbe kerül, hogy ezt is megengedheti magának. Egyébb kutatásokat pedig mindig valaki||valakik pénzel||pénzelnek, bárhogy is megy a szavak csûrése&&csavarása. De szerintem ezt hagyjuk, mert -mint mindig- kacifántosabb a helyzet. Mondhatni lehetne róla annyit írni, mint egy enciklopédia, csak sem kedvem, sem idõm. Szvsz ez a kapitalizmus(amúgy lehetne kommunizmus is :D) átka...
"Egyáltalán nem. Ha ez igaz lenne, akkor nem létezne a mai tudomány. Pl. Einstein a rel. elm. megalkotásakor egyedül állt szemben az összes többi fizikussal. Sõt, szembeszállt az évezredek óta létezõ alapfetõ fogalmakkal."
Viszont ezt monhatni 'másodállásban' végezte el, nem függött bizonyos 'jótevõktõl'. Nem vártak tõle világrengetõ -de legalábbis hasznot hozó- felfedezéseket de izibe.
"Nem lehet megmérni azt, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Maximum az adott technológia ahatárait lehet becsülni."
Stimt. Ezért nem kell leírni mindent az 'azért mert xyz axióma szerint nem lehet és kész' elv alapján. Bár megvizsgálni sem kell mindent, csak azt amirõl nem tudunk eleget a cáfoláshoz||bizonyításhoz.
"Az volt a probléma, hogy a régi gyógyítók tudása az akkori vallásokhoz kapcsolódott, és így a kereszténység elterjedésével ez a tudás is definíció szerint hamissá vált a keresztények szemében. A tudománynak újra fel kellett fedeznie az elveszett tudást."
Az a probléma, ha valami a valláshoz vagy hithez kötõdik, akkor azt a legtöbb magát rettent tudományosnak hívõ egyén menten elutasítja azzal a zárszóval hogy hülyeség. Ez így megy egy ideje, hála (néha nem igazán hála) Istennek, nem mindenhol.
"Könnyû különbséget tenni. Azt kell megnézni, hogy milyen bizonyítékok vannak rá.
Egyébként biokémiai szinten pláne jól áll a tudomány, hiszen sokakl egyszerûbb, és könnyebben mérhetõ, mint a gondolkodás folyamata."
Olyan bizonyítékok vannak, ha sz@rul érzi magát az ember, akkor betegebb lesz, ha jókedéllyel fogadja sorsát, akkor meg többnyire javul az állapota vagy stagnál.
És igen meg nem. Ahol már a gondolkodás||érzékelés folyamata befolyásolja a hormonháztartást és tsait, ott elég nehéz elfogulatlannak lenni és csak a tényekre hagyatkozni. Például ha meglátok egy jó buxát valahol, akkor egybõl felmegy a vérnyomásom, stb. Asszem hormonok. Ha nagyon megkedvelem meg ilyenek, akkor 'boldogsághormont'meg'szerelemhormont' termel az agyam, ha a közelében vagyok. Esetleg még szóbajöhet a stresszhormon termelése ha elhagy. És mivel az agy elég komplex egy objektum és az input közvetlenül hat az outputra és a kimenet még közvetve hat a bemenetre, háát... Még mindig csak találgatások. Majd egy öt-tíz év múlva esetleg...
Jelenleg még ott tart az agykutatás, mint amikor Sanyika magyarázza a Pc belének a felépítését. 'Az ott a processzor, az meg a vinyó...' De hogy mi, mire, mikor, miért, erre még csak halvány sejtés van csak. Na jó, több mint sejtések. De a mai világban, amikor már azt hisszük hogy mindent tudunk, nagy pofára esés lehet, ha rájövünk hogy mégsem. Én már csak így állok a dolgokhoz...
"Itt lényegében újra felfedezted Zénón paradoxonjait."
Mihez is hasonlíccsam. Mijaneve. y=1/x. Majd eszembe jut ám. Közelít, de nem érheti el, mivel a nullával való osztás az vagy egy vagy végtelen, megállapodás -ez esetben végtelen- szerint :).
"A gyakorlatban igazad van, de elméletben könynedén elmehetünk a végtelenig.
Pl. a teljes indukció is ezen alapul."
Elméletben elmehetsz a végtelenig, de gyakorlatilag csak véges számokkal kooperálhat az ember. Ezen semmiféle elméleti matek nem segít, ha konkrét dolgot szeretne végeredményül kapni.
"Nem értelek. Most nem tudod felfogni amit írok, vagy csak kötözködsz?
Arról van szó, hogy adott egy szám, amit vizsgálunk. Én pedig definiáltam egy sorozatot, aminek a határértéke nyílvánvalóan ez a vizsgált szám. Ennél egyszerûbben nem tudom elmagyarázni."
Utóbbi :). Értem én hogy villanymotor, de mi hajthatja? Mellesleg ha definiálsz egy sorozatot, akkor érdemes lenne a tizedesek számát is definiálni, így nem kell végtelen tizedessel (meg velem:)) hadakozni. De akkor már nem végtelen tizedes... Viszont tetszõleges pontosságú.
"Na ez hülyeség. Nem lehet végtelenre kerekíteni. Pláne nem így mûködnek a numerikus módszerek."
Hmm. Pedig mintha errõl szólna (pardon, szólt) a szingularitás.
"Sokféle változata van az elméletnek. Több is van, ami szerint végtelen a világegyetem. A megfigyelések sem mondanak ellent ennek egyelõre."
Vala a nagy büdös semmi. Ebben nincs egy pont, ami hirtelen felindulásból beletágult önmagába és azóta van minden, de mégsincs senkinek semmije sem :). És mivel ebben a pontban -ami nincs, de mégiscsak van- már van tér és van idõ, olybá tûnik mintha tágulna. Illetve tele van bizbaszokkal, amiktõl már a semmi valami. Ezen valamik viszont a nagy büdös semmiben vannak egy pontban, ami nem volt, nincs és nem is lesz, mivel rajta kívül nincs idõ... Meg tér sem... Viszont a végén túl nem léphetünk sohasem, mert akkor ott már lesz valami, ezenkívül persze az univerzum is odáig fog 'érni'. Vagy visszakunkorodik önmagába meg ilyenek, és oda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk, stb,stb... Ezen okfejtés szerint az univerzumban 'kimerevített' idõontban megszámlálhatatlan, de mégiscsak véges számú részecske leledzik egyszerre. Ezért mertem azt írni, hogy a végtelen az csak a számegyenesen létezik, mert nincs ideje az embernek számolgatni, meg egyebek...