Nem a Wii itt a probléma - jó lenne, ha felfognád már végre, zsoldoskatona. Nem emlékszem, hogy bármelyikünk is egyértelmûen ilyet említett volna. Azzal van a gond, ahogy a Nintendo nagy ívbõl tojik arra a GC korabeli-elõtti aktív N közönségre, akinek a jelenlegi pozícióját köszönheti.
Ez a mese arról szól, ahogy halála elõtti pillanatban elárulták a Gamecube-ot, ahogy a casual irányzatot a DS-sel kikísérletezve és a Wii-t piacra dobva véglegesen leléptek a korábban követett ösvényrõl. Arról, hogy az újonnan követett szemlélettel és a felhígult kínálattal szemben a régi HC Nintendo közösség döntõ többsége nem találja a helyét. Nem érzi magáénak a céget, sem a játékokat, sem a gépet - még a VC-vel sem, ahogy te írtad. Ugyan miért fizessen az ember a régesrég eredetiben beszerzett, dobozos és kézzel fogható példányokat helyettesítõ személytelen digitális kópiáért? Rókabõr effektus, immáron sokadszorra. Ez nem HC.
Ez a Nintendo már nem az a Nintendo, ami évekkel ezelõtt volt - a váltás sportszerûtlen volt és fájdalmas mindazok számára, akik a régi vonal megújulását, de legalábbis továbbvitelét várták volna.
Arról pedig, hogy miért hírezünk róla, néhány kolléga már bõvebben kifejtette sok-sok hozzászólással lejjebb. Olvass utána. Szó sincs itt elfogultságról, csak akadnak páran, akik nem nyelik le szó nélkül a békát. Akkor sem, ha ezt az N akarja.
>>És hogy a Trauma Centert miért fikázod, az tényleg rejtély.
Megint félrebeszélsz. Nincs mit szégyellni a véleményemen, a Nintendo mesterien ért a gyorsan jött lehetõségek kiaknázásához. A röhelyes E3-as vezeték nélküli kormány, a teniszütõ upgrade a Wiimote-hoz, vagy az õs-Wii Zapper modern köntösbe öltöztetése - mind-mind a casual irányvonal része. Ezekkel a kiegészítõkkel még messze nincs vége...