Az anyagi helyzet azért többé-kevésbé tükrözi az adott egyén rátermettségét is. Csak ma nem feltétlenül favágásból élünk. Azt mindenki ki tudja vágni, viszont a favágás menetét megszervezni már csak kevesen.
Az, hogy gyógyítunk, nincsenek háborúk... és ezért nincs már szelekció az egy baromság. A háborúk már több száz éve a szerencsérõl szólnak, nincs mihez alkalmazkodni, random módon pusztítják a lakosságot, tehát sosem szelektáltak. A gyógyítás se jó példa, mivel az emberi evolúció a szellemi képességek diadala a fizikaiak felett. Fajunk a gyógyítás következtében így legfeljebb csak élesíti ezt a az ellentétet. Persze feltéve, hogy a sikeres elme csak a fizikai felépítés egy részétõl függ. Amúgy ezek emberi evolúciórót temetõ leromláselméletek mind megbuknak, mivel az emberi evolúció pár száz éven belül tudatos írányítás alá kerül. Ezzel a Földön szuperpozícióba kerül minden más fajhoz képest, mivel nem a véletlen mutációktól fog függeni az alkalmazkodóképessége. Bármilyen váratlan környezeti változáshoz tud tervezni megfelelõ létformát, és azt fel tudja venni, erre egyetlen faj sem lesz képes az emberen kívül. Persze az más kérdés, hogy akkor megjelenik egy újfajta evolúció, az ilyen mentális úton létrejött tervek között, de ez sokkal gyorsabb alkalmazkodóképesség, mint a hagyományosgenetikai alapú. Az persze más kérdés, hogy ennek is van egy fizikai visszacsatolás, miszerint az elme képességei a fizikai agytól függenek, ezért ha azt fejlesztik fejlõdnek a létrejövõ gondolatok is.
Amúgy az ember a mentális képességei révén már réges régen kikerült a primitív evolúciós hatások alól, és hát látjuk, hogy ez micsoda biológiai sikertörténetet eredményezett. (nem csak ember, de más fajok számára is. pl. búza)