Amikor legutóbb a mi kis kedvenc csapatunk teljesítményének függvényében szántam rá magam az írásra, valljuk be, nem volt túl pozitív a hozzáállásom, amit mindenki meg tud érteni. Most azonban, nemcsak, hogy egész jó sorozaton vagyunk túl, de ez most még jobban kirajzolódik az elõtte történõ események árnyékában.
Mindenki elõtt tisztázom, miért írok - a többség szerintem tudja magától: az ok nem is lehetne más, mint az elmúlt öt meccsünk eredménye, amiket mind meg is nyertünk, nem is akárhogy. Tizenhat gólt lõttünk, mialatt egyet sem kaptunk, ami 3,2-es gólátlagot jelent. Még egy örömhír: úgy tûnik Agüero is felnõtt a feladathoz, hiszen a bajnokságban öt gólos, ezen kívül pedig az UEFA Kupában is bizonyított nemegyszer.
Az igazi erõpróba viszont csak most következik mind a csapat, mind a fiatal argentín számára. Igen, vasárnap délután öt órakor, a Barcelona ellen. Tavaly Agüero játékán észrevehetõ volt egy kis megilletõdöttség, nem szokott még hozzá, hogy ilyen szintû és nevû játékosok mellett, vagy ellen játsszon. Mostanra úgy tûnik, minden megváltozott, hiába is ilyen fiatal, el kell ismerni, õ az elsõ számú gólfelelõs. A hétvégén pedig összemérheti tudását nagy riválisával, Messivel, akivel a válogatottban a csatárposztért harcol, most pedig a csapatukat akarják mindketten gyõzelemre vezetni. De nem csak neki lesz rangadó ez az összecsapás, hanem az egész csapatnak, bizonyára mindenki emlékszik a tavalyi hat gólos katalán gyõzelemre, amit most szeretne visszafizetni a madridi együttes. Akárki is áll majd a kapuban, csak jobb lehet a tavalyinál, de a mezõnyjátékosokra se panaszkodhatunk.
Egyelõre legyünk vidámak, egy gyönyörõ sorozat áll mögöttünk, a jövõ iránt pedig legyünk bizakodóak. A remény él: folytatódhat a gyõzelmi és kapott gól-nélküliségi sorozat.