A terrorizmus ellen nincs szükség atomfegyverekre. De tankokra sem. Szóval nem ezért maradnak üzemben a hadseregek.
Ez már politikai érdekérvényesítés kérdése. Egy nagyhatalom attól nagyhatalom, hogy a szavakon túl erõvel is meg tudja védeni az érdekeit.
Viszont létezik olyan trend a világban, ami elérheti ezt az állapotot, és az a globalizmus. A hadseregek a bizalomról szólnak, pontosabban arról, hogy mi történik, ha az eltûnik. Amíg konfliktusok léteznek, addig a bizalom hiánya is fenyeget. Amikor két állam megegyezik, hogy kölcsönösen leszerelik a hadseregüket, már tulajdonképpen annyira bíznak egymásban, hogy szinte egy államban élnek.
Ez akkor mûködhet, ha csak két állam létezne a földön, a jelenlegi helyzetben sok, eltérõ érdekeket képviselõ hatalom van jelen. Nehezen elképzelhetõ, hogy ezek mind rendületlen bizalommal viseltessenek egymással szemben.
Ebben tud segíteni a globalizmus, mert egyre csökkenti egy fegyveres konfliktus valószínûségét, ahogy az illetõ állam gazdaságilag erõsödik, mert onnantól egyre kevésbé érdeke a lövöldözés.
Ez akkor mûködhet, ha minden állam együttetesen erre az állapotra törekszik. Csakhogy ez a politikai, kulturális és nézetbeli (és vallási) különbségek miatt eléggé valószínütlen...
A globalizmus egyrészt eltünteti a nemzetgazdaságokat, így a "nemzetérdek" és az alapvetõen nemzetek által üzemeltetett hadseregek közös célok ügyében történõ összefogása is egyre kevésbé valószínû. Másrészt a felek gazdasága olyan érzékennyé válik, hogy senkinek sem érdeke egy háború, és megteremtõdik a katonai leszerelést eredményezõ bizalom.
Mondok egy ellenpéldát: Irak. Az iraki viszonyok között több, mint 100 000 amerikai és több ezer más nemzetiségû katona állomásozik az országban, hogy megakadályozza a teljes összeomlást. Sok száz külföldi cég van jelen, akik az újjáépítés illetve az itt állomásozó külföldi katonák kiszolgálása miatt vannak jelen. Namost az õ biztonságukról gyakorlatilag zsoldosok felelnek. A szó szoros értelmében. Jó részük egykori katona, akik már nem a szépen hangzó eszmékért, hanem keményvalutáért viszik vásárra a bõrüket. Ezen zsoldoscsapatok egy része jobb felszereléssel rendelkezik, mint a kisebb országok hadserege, páncélzott jármûvek, helikopterek, modern kézifegyverek és kommunikációs, illetve hírszerzõ eszközök. Ezen zsoldosok azonban nem most bukkantak elõ a semmibõl, már évtizedek óta szolgálják afrikában vagy dél-ázsiában azokat, akik megfizetik õket...
Egy másik feltétele, hogy ne alakuljon ki a nemzetállam szerepét átvevõ céges hadsereg, akiknek érdekében és hatalmában áll a katonai érdekérvényesítés (mint a cyberpunkban).
Mint fentebb olvasható, ezek a seregek már bizonyos szintig léteznek, noha (legalábbis még) nem képviselnek azért olyan erõt, mint a CP-ben.
Informatika és tudomány
