A kereskedelmi tévék úgynevezett vicces mûsorai eddig leginkább a Fábry-Heti hetes-Irigy Hónaljmirigy tengelyen mozogtak, miközben borzalmas próbálkozások buktak meg látványosan, legutóbb a feltámasztott Szeszélyes évszakok. Oké, ezek közül a Fábry vezette Esti Showder olykor tényleg vicces, de mostanában az sem a poénok, hanem a balhék miatt volt emlékezetes. Viszont Fábrytól egy nagy erényt nem lehet elvitatni: az elmúlt években sorra megmutatta, kik azok a fiatal humoristák, akik bedolgoznak neki. Nyolc-tíz perces stand-up comedyk erejéig átadta a pódiumot az utánpótlásnak, és ebbõl többnyire igen vidám blokk sült ki (aki nem hiszi, keressen utána a YouTube-on).
A Showder Klub nevû rovat most is az Esti Shodwer talán legnépszerûbb része, törvényszerû volt, hogy valakinek eszébe jusson, ebbõl akár önálló mûsor is lehet. A szereplõgárda adott – a Dumaszínház a rádiókabaréban is bizonyított társulata –, a mûsorstruktúra egyszerû, egy etapban több adást is fel lehet venni, csak a kamerákat kell odatolni, ahol a vicceket mondják. Inkább az a meglepõ, hogy idáig tartott, amíg a Showder Klub saját pályára állt. Talán a stand-up comedy korábbi tévés megjelenései – a felemás sikerû Mennyi? 30!, vagy hogy RTL-es példát mondjak, a mûbotránnyal fárasztó Emberek a Holdon – miatt fenntartásai voltak a csatornának a mûfajjal szemben. Akárhogy is, a Showder Klub ezentúl minden hétfõn Fábry nélkül jelentkezik nagyjából egy órában (egyelõre persze nem fõmûsoridõben, csak Gyõzike után). Volt szerencsém látni az elsõ két adás felvételét, és olyat csináltam, amit kertévés showmûsort nézve nagyon régen: õszintén röhögtem, sokat.
A koncepció egyszerû: egy bemelegítõ ember után fellép egy házigazdaszerepben tetszelgõ humorista, aki további három kollégát konferál fel a mûsor alatt, közben a közönség ehet-ihat. „Olyan ez, mint Hamlet a Burger Kingben” – mondja a bemelegítõ ember (vagy ahogy pornós hasonlattal nevezi magát, a „felszopó”), Litkai Gergely, aki régóta és nem véletlenül stabil háttérembere a hazai stadup-szcénának. A hasonlat sántít, mert a Burger Kingben nem lenne 800 forint egy korsó sör (a mûsort egy méregdrága étteremben vették fel, aki jegyeket akar venni a mûsorra, készüljön fel erre) és szerencsére a fellépõk is szórakoztatóbbak, mint a dán királyfi monológjai.
Az elsõ két adás házigazdái Kiss Ádám, illetve Hadházi László, elõbbi az elmúlt években tûnt fel, utóbbi már a Mennyi? 30!-ban is nyomta. Mindketten a megbízható középszer képviselõi, kis adagokban teljesen elviselhetõk, de már a felvétel elején érezni, hogy nem õk fognak a legnagyobbat szólni. Az elsõ igazi nagyágyú Kovács András Péter, aki különösebb koncepció nélkül kommentálja a közelmúlt politikai és celebügyi eseményeit, de azt jól teszi. Az utána következõ Beliczai Balázs hálátlan mûfajt ûz: politikusparódiákat ad elõ egészen zseniálisan, de õ a legjobb Baló György-imitátor is. A másik adásban Bödõcs Tibor és Kõhalmi Zoltán a két húzónév. A búcsúszentlászlói Bödõcs sem kíméli a politikusokat, de otthoni élményeivel jobban bünteti a rekeszizmokat (megtudjuk például, milyen a disznóvágás tükörjégen). Kõhalmi pedig messze a leghitelesebb humorista Hofi óta, a Szigeten is elképesztõ mûsort adott, nem titkolom, hogy nekem személyes kedvencem (talán azért, mert én is vidéken ÉS panelban nõttem fel). Végül a két mûsorba egy-egy gyengébb elõadó is jut: Szupkay Viktor az olcsó humor képviselõje, a mûsor legkínosabb pillanatai azok, amikor a nõi hónaljszõrrel viccelõdik. Lorán Barnabást pedig láthattuk már ezerszer, ahogy autóhangokat utánoz – a felvételen kiderül, hogy poénírásban már korántsem olyan tehetséges, mint a Trabant imitálásában.
Három (a házigazdával együtt négy) fellépõbõl egy gyengébb – jó arány egy showmûsorban, és kivételes vágói tehetség kellene ahhoz, hogy a felvett poénokból rossz mûsor álljon össze. Egy korhatárkarikás tévémûsor persze soha nem lesz olyan felszabadult, mint egy dumaszínházas elõadás – a fellépõknek is le kell gyõzniük lámpalázukat, Kõhalmin is lehetett érezni, hogy izgul –, de a Showder Klub fontos lépés a stand-up comedy hazai tévés rehabilitációjában. Ha a színvonal marad, sokan átszoknak majd a Heti hetesrõl, aztán jöhet a fõmûsoridõ, és a mûfaj külföldi mintára továbbfejlõdhet a tévés mutációk felé. Az Amerikában népszerû roastnak például a Showder Klubban is lenne helye – ez az, amikor egy meghívott vendéget (gyakran egy egyébként fellépõ humoristát) a fellépõk szénné égetnek, és rögtön pikánsabb az adott celeb cikizése, ha a közönség látja az illetõ reakcióit. Lehetne kezdeni például Kiszel Tündével, ha már minden második fellépõ monológjában elõkerült a neve.
Informatika és tudomány
