Nah részemrõl kb. itt ér véget az értelmes vita, úgyhogy be is fejezem.
Roppant érdekes volt látni, hogy a te esetedben hogyan is mûködik a rendszer belülrõl. Merthogy te láthatóan a paradigmáról nem hallottál még. Valaki, valahol, valamikor MEGMONDTA neked, hogy az IQ-teszt örök érvényû vagy hogy a tudomány mindig az abszolút igazságot hírdeti. Te ezt akkor elhitted, most pedig körömszakadtáig véded. Pontosan azokat a módszereket alkalmazod, ami a tudományos életben megszokott: ha valaki mást mond, mint amit hallani akarsz, akkor badarságnak titulálod, szándékosan félreértelmezed, a részletekbe próbálsz belekötni mindenáron, ahelyett, hogy a lényegre reagálnál. Ha végkép nincs más kiút, akkor hülyének nyilvánítod a másikat. Pontosan így csinálják ezt a komoly tudósok is. Ha van egy elméleted, ami eltér az akadémián tanítottól, akkor azonnal megpróbálnak ellehetetleníteni. Nem azért, mert nem jó az elméleted, hanem mert a prof annak idején a régi elméletbõl írta a disszertációját és ezzel szerzett elismerést az elmúlt 50 évben. A többiek meg a tekintélyelvûség dicsõ hagyományát követve helyeselnek neki. Ha elég kitartó vagy és igazad is van, akkor van esélyed rá, hogy megbuktasd a fennálló rendszert és a sajátodat tedd a helyébe. Ezt hívják paradigmaváltásnak vagy tudományos forradalomnak. Onnantól az az elfogadott, amit te hirdetsz, és ezután te próbálod majd eltaposni az új trónkövetelõket. Ez roppant messze van az abszolút érvényû igazságtól, ami szerinted a mai tudomány.
Ez egyébként elsõsorban a te bajod, végtére is mindenki azt hisz és hirdet, amit akar. Ha úgy gondolod, hogy birtokában vagy a teljes és megcáfolhatatlan igazságnak, akkor kár vitázni rajta. Tarsuk meg mindketten a saját véleményünket.