Nézegetem a Minimax oldalát, melyen ott van egy jó öreg klasszikusunk: Vakáción a Mézga család
Ismeritek ezt a sorozatot? Nagyon ott van... Én picikoromban láttam utoljára,
van benne jópár bunyó, aljas cselekedetek sora, halálközeli élmények, mégsem lettem maffiavezér...
A dragonball-2 -rõl nekem is megvan a véleményem, egy f*s, idióta koholmány. Tényleg röhejes, hogy
3-4 epizódon keresztül egymáshoz sem érnek, meg sem mozdulnak, csak mindenféle alakokat váltanak...
Nem csoda, hogy betiltották! És mit gondoltok a dragonball-1 - rõl? Bár azt sem dícsérhetem orrba-szájba, de ég és föld a 2-höz képest!
Szívtelen sátán(és annak fia), kívánsággömbök, Zseniális teknõc, bajnokok viadala, a csodabot, a kis Songoku, ne meg a fegyvere?
Kb. 10 éves lehettem, de azóta is hatalmasat tudnék nevetni rajtuk, ha csak rágondolok...
A környezetemben mindenki nézte, de inkább jó hatással volt, mintsem rossz!
Ugyanúgy megnéztük a kicsit nyálas Sandybell-t, a tündéres-leszámolós Sailor Moon-t, a verekedõs-csapkodós Dragonball-t,
de még a Terminátort, Alien(1,2,3)-t és egyéb erõszakos filmeket is.
Nem tom már ki említette, de a normális szülõi nevelést emelném ki én is.
Akkor lesz valaki verekedõs-drogos, ha a szülei rátanítják, vagy éppen (akarva-akaratlanul) rákényszerítik.
Sok szülõ azért kényes arra hogy mit néz a csemetéje, mert a TV-t dajkának használja.
A dajkaszerep igenis a szülõé, a TV pedig gyerekek féktelen információéhségét csillapítja.
A TV-bõl nem morált tanul a gyerek, hanem információhoz jut arról, hogy a világban mi miképp megy.
A rajzfilmek néhány dolgot másképpen mutatnak a világból(pl: állatok beszélnek, lányok tündérekké változnak, stb...),
de ez éppen arra való, hogy megmutassa a különbséget a mesék és a valóság között.
Pillanatok alatt rájön, hogy nincsenek gumimacik, életmentõ mókusok, de azért jó dolog hinni, hogy a TV-ben azért ez megtörténhet.
Amelyik gyerek meg azt hiszi magáról, hogy õ Batman, és kiugrik az ablakon,
vagy éppen a ,,kamehame''-t akarja használni egy apróbb csetepatéban, azzal tényleg gondok vannak(agyilag).
A mai helyzet valóban különleges, mert szinte minden korosztály megkapja a magáét,
és a ,,szennyesebb'', izgalomtól mentesebb ,,meséknek'' egyre kevesebb hely marad.
Azért gyártanak manapság annyi gagyit, mert egyrészt elfogyott az ötlet és a zsenialitás, a ,,már szinte mindent kitaláltak'' alapon.
Másrészt a rajzfilmkészítõk azt gondolják, hogy a ,,szebb'' , élethûbb kinézet kárpótol a rossz témáért.
Erre tényleg jó példa a Cápamese, a Madagaszkár és a Csodacsibe, de a Shrek példája mutatja, hogy azért a technika
alkalmas az igényesebb témájú rajzfilmek készítésére is.
A rajzfilm-és filmkészítés a jövõ mostohagyermeke lesz, hacsak a régieket nem fogják bebetonozni.
Ma van annyi film meg mese, amit az ember - stílustól és hozzáállástól függetlenül - meg se tudna nézni.
Kár óriási pénzen 3D-CGI-rajzfilmszoftvereket gyártani, mert nem fogják behozni az árukat.
Az emberek - részben - elégedettek a mai kínálattal, miért akarnak tömegesen újakat csinálni?
Másrészt a TV-nézésen és mozizáson kívül annyi mindent lehet csinálni a szabadidõben,
hogy kár volna az egész délutánt-estét erre szentelni csak azért, hogy legyen pénz újabb ,,csodákat'' készíteni.