Kocsis István, a Paksi Atomerõmû és az MVM ex-vezérigazgatója
A paksi futball eddigi jótevõje, és jövõbeni lehetséges fejlesztõje. A hazai gazdasági elit egyik emblematikus figurája, akinek a Manager magazin egy korábbi megfogalmazása szerint szinte mindenhez köze van, ami a rendszerváltás óta a magyar iparban történt.
Egy ember rendkívüli megbízatásokkal, és feladatokkal, rendkívüli politikai kapcsolatokkal, és rendkívüli barátokkal.
Csaknem másfél évtizedig tanított a Mûszaki Egyetemen, ahol a rendszerváltás elõtt tagja volt a BME pártbizottságának, de ellenzékiekkel és reformerekkel is aktív kapcsolatot tartott, és elintézte, hogy az egyetem nyomdájában betiltott könyveket sokszorosítsanak.
A rendszerváltás idején már politizált, az egyetemen MDF-szervezetet alapított. Politikai pálya helyett azonban 1991-ben a Fegyver- és Gázkészülékgyárat választotta, ahol fõmérnökként dolgozott, fõnöke Latorcai János volt.
A KDNP-s politikus hamarosan az Ipari Minisztériumba került, ahol Kocsis helyettes államtitkári posztot kapott. 1993-ban az ÁV, majd az ÁPV Rt. vezérigazgató helyettese lett, 1996-tól pedig utóbbi vezérigazgatója. A kormányváltás nem söpörte el, sokak szerint azért, mert mindkét oldallal jó volt a viszonya.
Csakúgy, mint Csányi Sándor OTP vezérrel. Kocsis a 90-es évek második felében az OTP igazgatótanácsának tagja lett, 2001-tõl pedig tulajdonostársa a Csányi Pincészetnek. A mai napig jó a viszonyuk, a munkabírásukon kívül közös szenvedélyük, a vadászat is összeköti õket.
Tartja magát a legenda, hogy Kocsis karrierjét a háttérbõl sokszor egyengette Csányi, de ezt az OTP vezére mindig cáfolta, ám azt elismerte, ha bárki Kocsisból kérdezte, mindig jó véleményt alakított ki…
Kocsis ugyancsak jóban van az Orbán-kormány korábbi belügyminiszterével, Pintér Sándorral is. A szóbeszédek és akkor tudósítások szerint Kocsis 50. születésnapját a budai vár egyik elit éttermében ünnepelte, ahol a meghívott vendégek közt volt a hazai gazdasági, valamint politikai élet több prominens személyisége, többek közt Csányi Sándor is.
1997-ben lett az RWE Magyarország német tulajdonban lévõ energetikai cég vezetõje, majd
2002-tõl 2005-ig a Paksi Atomerõmû Rt. vezérigazgatója volt. Az erõmûben pár hónappal kinevezése után súlyos üzemzavar keletkezett, így válságmenedzserként is bizonyítania kellett. A hozzá közelállók szerint nem érzete túl jól magát ebben a pozícióban, már ekkor is a Magyar Villamos Mûvek (MVM) élére vágyott, ez 2005-ben adatott meg számára.
Még a paksi erõmû elsõ embereként került kapcsolatba a futballal, amikor az erõmû a városban erõsen favorizált kosárlabda mellett a focit is elkezdte támogatni, igaz nem komolyan. Késõbb ez a támogatás egyre komolyabb lett, majd pár évvel ezelõtt megszületett az elhatározás, hogy Pakson NB I-es futballt csinálnak.
Ahogy mondani szokás, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs Kocsis István. Az õ szava, és gazdasági súlya, mind a mai napig döntõnek bizonyul Pakson futball ügyekben.
A rendkívül visszafogott, és a médiát, nyilvánosságot tudatosan kerülõ Kocsis egyre jobban megszerette a focit, és a paksi csapatot. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak Haraszti Zsolt, ügyvezetõnek, aki rendkívül sokat dolgozott azért, hogy összeálljon a pénzügyi háttér, és igazán komoly emberek letegyék a voksukat a paksi futball mellett.
Miután a paksiak felkerültek az NB I-be, és ott az elsõ évben parádésan meneteltek, úgy hírlett, hogy Kocsis révén hatalmas távlatok nyílnak meg az „atomfutball” elõtt, mivel nagyon komoly befektetõk érkeznek külföldrõl, és itthonról. Azt is beszélték, hogy Csányi Sándor beszáll a paksi utánpótlásba, és labdarúgó akadémiát hoz létre Pakson.
A hatalmas terveket megelõlegezendõ a paksiak nyáron erõsítésbe kezdtek, megszerezték Éger Lászlót, Tököli Attilát és Márkus Tibort. A rutinos és lokálpatrióta védõ mellett az egykor gólkirályok megjelenése nagy csodát ígért. A terv állítólag az volt, hogy a csapat hatalmas menetelésbe kezd, és a menetelés közepén, bejelentik a befektetõk érkezését. A terv szép volt, azonban a kivitelezésbe hiba csúszott, mivel a Lengyel Ferenc vezette csapat borzalmasan kezdte a szezont, és a diadalmenet helyett vereségek tömege, és edzõváltás következett. Állítólag Kocsis is kiábrándult akkor a fociból, és lefújta az egész tervezett projectet.
Akkor mentõötletként Gellei Imrét szerzõdtették Pakson, aki nem csupán rendbe rakta a csapatot, de higgadt, úriemberként képes volt arra is, hogy Haraszti ügyvezetõnek segítségére legyen a potentátok visszacsábításában.
Pakson a játékosok egytõl egyik állítják, hogy jól érzik magukat, gazdasági biztonságban vannak, pénzüket idõben megkapják, és Magyarországon szokatlan tisztelettel beszélnek vezetõikrõl. Többek között Kocsis úrról is, akit azonban állítólag csak a csapatkapitány, Éger László ismer személyesen.
Úgy tartják a paksi futball jövõje Kocsistól függ.
Az õt jól ismerõk szerint Kocsis a munka megszállottja, ezért is tudott bal, illetve a jobboldali kormány idején is magas pozícióban maradni. „Munkamániás, rendkívül szorgalmas. Reggel fél nyolctól este nyolcig dolgozott, sokszor szombaton is, néha még éjjel fél tizenkettõkor is az irodájában ült. Most is két titkárnõje és két sofõrje van, másképp nem bírnák a tempóját”- mondták róla korábbi munkatársai. Feladatát mindig maradéktalanul végrehajtotta, egykori munkatársai szerint kemény vezetõ, akinek ugyan nagy elvárásai vannak, de korrekt és szívesen humorizál.
Utóbbira valószínûleg mostanában kevesebb kedve van, hiszen március közepén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MVM szerkezeti és szabályozási átalakítása, valamint az árampiac monopolhelyzetének felszámolása mellett döntött, ami egyben Kocsis felmentését is jelentette.
Õt ismerve azonban szinte biztos, hogy nem marad komoly pozíció nélkül. A kérdés csak az, hogy hol, és hogyan folytatja?
Ugyanez a kérdés vele kapcsolatosan a paksi focit illetõen.
A mérkõzésekre állítólag most is kijár, és erõsen foglalkoztatja a gondolata annak, hogy ne hagyja veszni a sok éves munkát, amit támogatásával eddig a paksi futballba öltek a helyiek. Az sem kizárt állítólag, hogy Kocsis a jövõben tulajdonosként jelenik majd meg Pakson, de suttogják, hogy szóba kerülhet Csányi Sándor szerepvállalása is.
Befolyása a magyar futballra:
Egyértelmûen az õ támogatása kellett ahhoz, hogy Pakson NB I-es futball legyen, korszerûsödjön a stadion, elkészüljön a villanyvilágítás, komoly edzõ, és komoly játékosok érkezzenek az atomvárosba. Az õ gazdasági lehetõségeinek és futball iránti szimpátiájának köszönhetõ, hogy a Paks egyike a stabil, biztos háttérrel rendelkezõ, és komolyan gazdálkodó hazai futball kluboknak. Tartja magát az a vélekedés, hogy Kocsisnak nyáron döntenie kell, hogy az eddiginél is jobban beleveti magát a futballba, vagy eltávolodik tõle. Döntése egy nagy tervekkel számoló labdarúgó klub jövõjét befolyásolja.