Labdarúgás Kimagaslott a Nyugati csoportból a Lengyel-gárda
Balázs L., Rónai G.
Öt esztendeje még Klement Istvánnal kezdõdött az a munka, amely 2006-ban meghozta gyümölcsét: a Paksi SE futballcsapata Lengyel Ferenc irányításával megnyerte az NB II-es bajnokságot és feljutott a legmagasabb osztályba.
Igazán remek idényt produkált Lengyel Ferenc együttese. A kiváló õszi szezont – 13 gyõzelem, mindössze nyolc kapott gól – hasonlóan sikeres tavaszi folytatás követte. A PSE az egész idényben négy vereséget számlált, s 25 gyõzelme mellett csupán egyszer kellett megelégednie az egyik ponttal. A paksi futballbarátok talán csak a legmerészebb álmaikban gondoltak arra, hogy a zöld-fehéreknél õsztõl a Ferencváros és az Újpest vizitál majd, a vezetõk, a szakmai stáb és a játékosok azonban tettek róla, hogy az álom valósággá váljon.
– Sikeres téli felkészülésünk ellenére nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy fölénnyel nyerjük meg a Nyugati csoport küzdelmeit, ám arra számítottam, hogy ahogy az õsszel, úgy tavasszal is stabilak leszünk – vágott bele az értékelésbe Lengyel Ferenc.– Legnagyobb riválisunk, a Felcsút télen edzõváltáson esett át, és erõsített is, úgy gondoltam, hogy fej-fej mellett haladunk majd. Aztán a tavaszi nyitányon 3–2-re legyõztük Komjáti András csapatát, s ekkor, mintha elveszítették volna a fonalat a Fejér megyeiek. Nekünk ellenben nagy lökést adott a gyõzelem, amely kitartott a bajnokság végéig. Szakmai szempontból nagyon nagy siker ez számunkra, hiszen a 2004/2005-ös idényben tíz ponttal elõzött meg bennünket a Felcsút, most pedig mi utasítottuk magunk mögé hasonló fölénnyel riválisunkat.
– Az év folyamán többször nyilatkoztad, hogy egy ötéves munka csúcspontja ez a bajnoki cím. Mi kellett a sikerhez, miben volt jobb a PSE a többi csapatnál?
– Az elmúlt két idényben komoly munkát végeztünk, amely sok lemondással járt a focisták részérõl. A rutinos és a fiatal játékosok jól kiegészítették egymást, s már az õszi idényben is érzõdött, hogy a csapategységünk, a profi mentalitásunk a többi gárdáé felett áll. Az akarattal és a motivációval sem volt gond, mindössze két meccsen vettem észre, hogy néhányan lezserebbek a kívántnál. Több ízben is vesztes állásból sikerült talpra állnunk, ez is mutatja erkölcsi tartásunkat, ráadásul riválisaink botlásai is a mi malmunkra hajtották a vizet.
– Ha egyénileg kellene értékelni, ki vagy kik lennének azok a játékosok, akik az egész éves produktumukért dicséretet érdemelnek?
– Elsõsorban csapatként alkottunk nagyot, de akadtak akik az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtottak. Kapusunk, Kovács Attila az egész mezõny legjobb hálóõrének bizonyult, rajta kívül Benedeczki Ferenc, Tamási Gábor, Mészáros István, Kiss Tamás, Báló Tamás és Buzás Attila emelkedett a többiek fölé. Összességében mindenkivel elégedett voltam.
– A csapat csütörtökön megkezdi a felkészülést az élvonalbeli bajnokságra. Hogy alakul a program, lehet-e már tudni, hogy kivel, kikkel erõsödik a keret.
– Nevekkel egyelõre nem szolgálhatok, de annyit elárulhatok, hogy egy-egy védõt, középpályást és támadót mindenképpen igazolunk. A tervek szerint kezdetben napi egy edzéssel készülünk, de szeretnénk egy többnapos edzõtáborba vonulni. A rajtig hét-nyolc felkészülési mérkõzésen lépünk pályára, köztük élvonalbeli és NB II-es klubok ellen.
– Ha holnap kezdõdne a bajnokság, miként határoznád meg a célokat?
– Bármikor is kezdõdjön, nekünk újoncként elsõdleges célunk a bentmaradás. Nem álszállójegyet akarunk váltani az elsõ osztályra.
Az NB I-be jutásért játszik osztályozót a paksi ifi
A Paksi SE ifjúsági csapata elsõ helyen zárta a másodosztályú bajnokság Közép-csoportja küzdelmeit a Szent István, a Vác és a Dunaújváros együttesei elõtt, így jogot szerzett az NB I-be jutásért zajló osztályozón való részvételre.
A Sopron elleni párharc elsõ összecsapását szerdán rendezik a Hûség városában, a visszavágót szombaton 17 órakor játsszák a Paksi SE Fehérvári úti sporttelepén. A párharc gyõztese az NB I-ben indulhat. A PSE U17-es csapata a 3. helyen végzett a Vác és a Dunaújváros gárdái mögött.