A paksiak szerint városuk imázsát javítja, hogy a Paksi SE labdarúgói a profi ligában játszanak. Amúgy a paksiak bíznak abban, hogy csapatuk - amelyben jelenleg több az amatõr, mint a profi - akár még bajnok is lehet.
Ne mosolyogjunk a húszezres város lakóinak optimizmusán! Mert ki gondolta volna a nyolcvanas évek elején, amikor a Honvéd adta a magyar ökölvívó válogatottat, hogy pár évvel késõbb a paksi bunyósok péppé verik a hazai élvonalat? S ki fogadott volna tíz éve arra, hogy a paksi kosarasoknak 2006-ban rutinfeladat lesz a bajnoki gyõzelem?! És az lett.
A Paksi SE labdarúgói tavasszal bajnokságot nyertek a másodosztály Nyugati csoportjában, s így a csapat bejutott a profi ligába. Tolna megyének korábban nem volt elsõ osztályú labdarúgó csapata. A klub 280 milliós költségvetésbõl tervezi végigküzdeni a bajnokságot, ami a profi ligában alacsony költségvetésnek számít. Az önkormányzat pályáján játszó és a város több tízmilliós támogatását élvezõ csapat azért tud kijönni ennyi pénzbõl, mert a benevezett 24 játékos közül csak hét van profi státusban, a többiek munka mellett sportolnak.
A többség ugyanis az atomerõmûben dolgozik - mondja Balog Judit, aki a PSE mögött álló kft. ügyvezetõje. A cselgáncsozó múltra visszatekintõ ügyvezetõ kitart amellett, hogy az erõmûben dolgozó focisták nem sportállásban vannak, hanem igenis dolgoznak hajnali hattól délután kettõig. Így az amatõr játékosoknak nem lehet napi két edzést vezényelni, legfeljebb az alapozáskor. Akkor is csak a szabadságuk terhére - állítja Balog Judit, ám amint észreveszi hitetlenkedõ tekintetem, hozzáteszi:
- Az erõmû rugalmas velünk. A lényeg azonban, hogy egyelõre nem akarunk hétnél több profi játékost. Vigyázunk, nehogy elszaladjon a szekér!
Az erõmû szponzorálja is a csapatot, ám hogy mennyivel, az titok. Azt sem közlik a nyilvánossággal, hogy mennyit kapnak a játékosok a megszerzett pontokért. Bár Paks kisváros, ennek ellenére nem szivárgott ki, hogy mi jár a játékosoknak a gyõzelemért. A PSE elsõ meccsét 2-0-ra megnyerte Vácon. A második fordulóban vasárnap a magyar bajnokot, a kupában csúfosan leszerepelt Debrecent fogadta a Paks. A vasárnapi találkozó elõtt arról kérdezgettem a szurkolókat: mennyit kaptak a játékosok a váci sikerért, és mennyi járna a Debrecen legyõzéséért? A kérdésre senki nem tudott válaszolni.
Mielõtt felültem a lelátóra, arról faggattam a szurkolókat: kell-e egyáltalán elsõ osztályú focicsapat Paksnak?
- Már hogyne kellene? - kérdezett vissza a 46 esztendõs, festõként dolgozó Pach Ferenc, aki két fiával érkezett a meccsre. - Ez a város megérdemli. Büszkék vagyunk a csapatra, meg arra, hogy fociban megelõztük a rivális Tolna megyei városokat, Szekszárdot és Dombóvárt.
A megye, sõt a régió más településének focirajongói is magukénak tekintik a csapatot. A vasárnapi mérkõzésre százával jöttek Szekszárdról, de találkoztam alsónyéki, sárbogárdi, kalocsai, miskei drukkerekkel is.
- Ez a csapat nagyon fontos nekünk - bizonygatta a 63 éves paksi ügyvéd, Strasszer Ignác. - A városban hónapok óta beszédtéma a focisták teljesítménye, egyszerûen jobb azóta paksinak lenni, amióta elsõ osztályúak vagyunk. Ha az ország lakói Paksról hallanak, a legtöbb embernek csak az atomerõmû jut az eszébe. Ez most egy kicsit megváltozik, javult a város imázsa. Na jó, persze van egy férfi kosárcsapatunk is, de az mégiscsak más sportág. A magyar foci ma sehol sincs, ám a labdarúgásról még akkor is lehet beszélni, ha gyenge. A többi sportról meg nem lehet.
A Debrecen ellen vasárnap döntetlent harcolt ki a Paks. A bajnok lélektelenül, tompán játszott, a Paks lelkesen, de óvatosan. Voltak helyzetek mindkét oldalon, a Paks akár nyerhetett is volna. Bár egyes források szerint négy-ötezren voltak a meccsen, a mi becslésünk szerint - amit Blazsek Balázs, a klub elnöke is megerõsített - háromezernél kevesebben voltak a nézõtéren. Õk viszont együtt éltek a játékkal, de eléggé csendesen figyelték az eseményeket. Ha néha a tíztagú B-közép rá is kezdett a "hajrá Péese!" biztatásra, a kórus négy-ötnél többször sosem ismételte meg az ösztönzést. Nagy ordítás csak akkor volt, amikor a játékvezetõ a meccs vége felé kiállított két paksit. Akkor mindenki kórusban szidta a bírót. A végén ezért zúgott a "Szép volt fiúk!", és a csapat a tribün elé vonulva köszöntötte drukkereit.
De nem mindenki volt elégedett: - Ez a döntetlen nem sokat ért - morogta a balomon ülõ, középkorú férfi. - Tavaly játék volt, gólokat láttunk, most csak mindenki rombolt.
Tõlem jobbra a 23 éves Pumerschein Gergely ült az apjával és a húgával. Gergely szerint a Paks akár bajnok is lehet.
- Egy versenybe csak akkor érdemes benevezni, ha gyõzni akarunk - érvelt a számítástechnikát tanuló fiatalember.
Az elsõ nyolc helyezett közé várja az általam kérdezett paksiak mindegyike a csapatot. Egy középkorú hölgy úgy gondolta, hogy a Paks biztosan bajnok lesz.
- Tudja, amikor a paksi ökölvívók nagyon jók voltak, akkor én mindig ott kiabáltam a csarnokban - idézte fel a múltat az asszony. - Amikor az Erõs Karcsi kiütötte valamelyik ellenfelét, akkor az nekem hihetetlen boldogság volt. Ne nevessen ki, de olyankor azt éreztem, mintha a fõnökömet ütötték volna ki.