Ez egy lolság, ezzel a módszerrel nem végigjátszod a játékot, hanem "átlépteted"...
Emlékszem, pl. a Legacy of Kain sorozatban milyen nehezek voltak a fejtörõk...fõleg a Soul Reaverben, már csak a technikai lehetõségek miatt is (ps1)...(nem lehetett "átlátni" két textúra között pl., mert annyira "mosottak" voltak, sok mai játéknál úgy oldja meg az ember a fejtörõket, hogy "ááá...itt van egy elég egyértelmû textúraátmenet, szal' valamit meg kell húznom/nyomnom, és akkor itt biztosan kinyílik valami)...a legtöbbször a logikánkra alapoztak a rejtvényekkel, ha azzal nem voltunk képesek leküzdeni egy-egy akadályt, maradt a próbálkozás...és mégis mennyire durva jó játékok voltak, nem azon sírtunk, hogy nem tudunk továbbjutni, hanem próbáltuk kitalálni a megoldást...próbálkoztunk...a mai játékok többsége alapból nem nyújt túlságosan sok kihívást sajnos, hint-ek vannak, szájbarágás van, és ez szerintem megöli a felfedezés örömét, nem érezzük a sikerélményt annyira, mint régen...és ez nem jó...
Ott van pl. a Silent Hill elsõ része, a zongorás fejtörõvel (ami szvsz a legjobb, legötletesebb rejtvény, amivel játékban valaha találkoztam)....semmi "hint" nem volt, (mondjuk a többi részben sem), de ha lett volna, meg is ölte volna a játékot...persze, sokan elakadtak...de aki megpróbálta értelmezni a rendelkezésre álló adatokat, verseket, feliratokat, az úgyis továbbjutott elõbb-utóbb...és mekkora öjömbódottá volt hallani, hogy a két óra fejtörõvel történõ szopás után kattan egy zár, vagy félrecsúszik egy ajtó...ezt hiányolom a játékokból...mármint a rejtvények megvannak, csak helyettünk oldják meg õket...