A papírrepülõk jó röptetésének titkai gyakorlatilag megegyeznek azokkal a beállításokkal melyeket a felröppentés elõtt végzünk. A legtöbb ember azt hiszi , hogy egy jó papírrepülõnek nincs szüksége beállításokra miután az alap hajtogatást befejeztük. Minden igazi repülõnek van karbantartó részlege, hogy elvégezze a kis beállításokat a gépen és minden papírrepülõnél szükséges kisebb beállításokat végezni a legjobb repülés érdekében.
V-állás
A sok gyakori hiba közül az egyik, hogy a papírrepülõ szárnyait bizonyos szögben lehajtva hagyjuk. Ez csökkenti a repülõ oldalsó stabilitását. Amit „V-alak” – nak neveznek az, az amikor a szárnyvégek a szárny legmagasabb részén vannak. Az oldalstabilitás segíti a repülõ egyenes repülését vagy fokozatos fordulását. Oldalstabilitás nélkül a papírrepülõ vagy a hátára fordul és leesik, vagy egy állandóan szûkülõ spirálba megy amely spirális süllyedéssé válik. Tehát szárnyvégeket fel.
Mi a helyzet az áramvonalas alakkal?
A repülõgépek szárnyai „Íveltek”, ami azt jelenti, hogy általában görbült alakúak, az áramvonal tetején domború, alján csaknem sík. A papírrepülõk szárnyainak viszont vékonynak kell lenni, hogy jól repüljön. Ráadásul nagyon kis görbületre van szükség és általában bármilyen görbület a szárny elejére korlátozódik. Mivel a legtöbb papírrepülõ valójában repülõ szárny, csak nagyon csekély mennyiségû görbület praktikus, mivel a sok görbület az orr bukdácsolását okozza, melyet farokkal kell kiegyenlíteni. Sík, görbületlen szárny használata a vezetõél mentén nagy nyomásesést eredményez , amely megfelelõen segíti a turbulens határrétegbe való átmenetet, ami magyarázhatja a rovarok szárnyán található kis görbületet is. A görbületlen vezetõélû, döntött szárnyak elõsegítik az örvényes áramlást a vezetõél mögött, a felsõ felületen.