Pl.: A spanyol szempontok jórészt az arany szerzésre (a kor gazdasági okaiból eredõen, ugyan is hiányvolt az akkori értékközvetítõ szerepét betöltõ aranyból Európában).
Az angolokat és franciákat jórészt a kapitalista szemléletû gyarmatosítás (fõleg az angolokat) jellemezte, amikor már nem az adott terület "kirablása" volt a fõ cél, hanem azt hasznosítani oly módon, hogy profitot termeljen (fõleg mezõgazdaság és nyersanyag termelés).
Késõbb (és ugyan akkor párhuzamosan is) egyre jobban elõtérbe került a kereskedelmi szempont, tehát a lerakatok létesítése(hangsúlyozom, ez mindig is létezett, már az ókorban is, itt most az arányokról van szó), a kulcs pozíciók megszerzése (pl hollandoknál fokföld vagy a Kínai gyarmatvárosok, koncessziós háborúk stb.).
A 19. században pedig volt ehhez egyfajta ideológiai töltet, presztízs szempont is volt a minél nagyobb terület, valamint az ipari forradalomnak köszönhetõen drasztikusan megnõttek a nyersanyag igények és ezek kielégítése is fontos szerepet játszott.
Minél elõrébb haladt a gyarmatosítás, a "késõbb befutó" államoknál annál inkább presztízs kérdés volt a gyarmatok szerzése,mivel ez a nagyhatalmi státusz fokmérõje is volt (németek, olaszok).
A gyarmatok függetlenné válása után megjelenõ jelenség, az úgynevezett "neokolonializmus" pedig a függetlenedõ gyarmatok gazdasági érdekszférába történõ bevonása, illetve megtartása.
Ez csak egy kisebb szösszenet, melyet most így hirtelen összeírtam, de ez egy nagyon nagy vonalú összefoglalás, de ebbõl is látszik, hogy hülyeség a gyarmatosításról "úgy általánosságában" beszélni. Illetve lehet, de nem abban a formában ahogyan teszitek. Az anakronizmus más történelmi témájú beszélgetésekben is hiba, nem csak itt. Vannak persze alapsajátosságai a gyarmatosításnak, mint jelenségnek (különben nem lenne fogalom) mint pl: egy terület kihasználása, elõnytelen cserearány kialakítása és ezáltal kizsákmányoló szempontból alá-fölé rendeltség kialakítása 2 terület között stb.